Hát, sziasztok! Igen, tudom megint késtem, de egyszerűen se energiám, se időm nem volt megírni a részt. Ez most egy kicsit gagyi lett, de azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!:) Ja, és gondolom észrevettétek, hogy megújult a blog designja, amit Frannak köszönhetünk!!!:*
Ki az a Frank?
~Madison~
Az épületben lévő emberek tapsa hallatszódott, amit nekem szántak. Hogy miért tört ki mindenki üdvrivalgásban? Erre egész egyszerűen az a válasz, hogy a Kormányzó azt találta ki, hogy majd én fogom megölni a Szavak Mesterét. Egy hang se jött ki a torkomon és csak bámultam kidülledt szemekkel, a büszkén végig mérő férfira.
Az épületben lévő emberek tapsa hallatszódott, amit nekem szántak. Hogy miért tört ki mindenki üdvrivalgásban? Erre egész egyszerűen az a válasz, hogy a Kormányzó azt találta ki, hogy majd én fogom megölni a Szavak Mesterét. Egy hang se jött ki a torkomon és csak bámultam kidülledt szemekkel, a büszkén végig mérő férfira.
- Hogy… én? – kérdeztem
csodálkozva és egy kicsit rémülten. Dave említette, hogy csak én állíthatom meg
a Szavak Mesterét, de hogy megöljem? Mondjuk a „megállítani” az legtöbbször a
„megölnit” jelenti, csak akkor ebbe még nem gondoltam bele. Egy nagyon erős
emberről beszélünk és én… hát a szerencsétlen kategóriába tartozom. Az még oké,
hogy szerencsétlenkedésem ellenére jól harcolok, - ez kicsit nagyképűen
hangzott - de egy ilyen veszélyes ember megölése? Engem el is felejthetnek!
- Igen, te! Ki más? – nevetett fel
a Kormányzó.