Chapter 05 - Stella

Sziasztok!Adamet átkereszteltem Davidre. Magam sem értem, hogy miért. 
És egy új karakterrel bővült a ,,szereplők modul":)

Stella

Reggel nagy kiabálásra ébredtem. 

A tegnapi napom elég érdekesre sikeredett. Fel se fogtam a tegnap hallottakat és látottakat. Összetört a telefonom, Harold azt mondta, hogy szeret és megláttam apámat, amint épp megcsalja anyát. Végül is csak a titkárnőjével csókolóztak. A házunkban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak! Elmondjam anyának? Vagy az rossz ötlet? De apa akkor is megcsalja! Tudom már! Nem mondhatom el anyának, mert akkor biztos összetörne a szíve. Ennyi év házasság után…Hogy lehet apa ilyen szemét? Nem néztem volna ki belőle! 

Nem tudtam sokáig agyalni ugyanis bejött a szobámba Scott.

- Hát te? - kérdeztem meglepődve. - Nem úgy volt, hogy az osztálytársatok anyukája elvisz suliba?

- De, csak Dylan itthon hagyott valamit. Aztán kiderült, hogy elhagyta. Azért kiabál vele apa.

- Értem! És te? Hogy-hogy feljöttél?

- Kíváncsi voltam rá, hogy, hogy vagy - na ez nekem már bűzlik. 

Chapter 04 - Four problem

Először is sziasztok!:) Másodszor pedig nagyon örülök az első kominak!Igen, tudom nem valami híres a blogom, de én örülök ennek az egy kommentnek is! Na, de csak ennyit szerettem volna mondani! 

Négy probléma

- Ti motorral vagytok? - kérdeztem döbbenten, amint kiléptünk négyen a suliból. 

-Igen. Nem ültél még motoron? - válaszolt Dave, majd kérdésére megráztam a fejem. - Akkor most fogsz! - kacsintott egyet, amire én mosolyogva és kipirultan lehajtottam a fejemet.

-Akkor mehetünk!-csapja össze a tenyerét az én megmentőm, Grace.-Én ésszerűen Zack mögé ülök fel, te Maddy Dave mögé!-ilyenkor Grace olyan, mint egy tábornok.Nem mersz neki nem-et mondani, mert tudod, hogy leüvölti a fejed. Odamentünk a motorokhoz, Dave felszállt, de én még haboztam egy kicsit.

- Mi az, nem mersz felülni? - mosolygott. - Gyere!

- Jó, oké! - Felvettem a sisakot, majd felültem én is a motorra, és Dave elindította a járművet. Habozás nélkül átöleltem a derekát, mert attól még, hogy soha életemben nem ültem motoron, attól még azt tudom, hogy hogyan kell rajta ülni.Na mire jók a filmek!? 

Az érzés, amikor a motoron ülsz miközben elhaladsz a gyönyörű városon át, az leírhatatlan!Kicsit talán elbambulhattam, ugyanis a motor hirtelen leállt. A srác levette a sisakját, így én is ezt tettem.- Na? Milyen volt? - kérdezte amint leszálltunk a járműről.

Chapter 03 - First look

Első látás

Reggel arra ébredtem, hogy valaki belerúgott a hasamba. A legnagyobb valószínűséggel Grace volt az. Csodálatos!Megint rosszat álmodik. Megnéztem az órát ami 6:43-at mutatott. Fáradt fejjel kikászálódtam az ágyból és a mosdóba mentem. Megmostam az arcom, majd visszamentem a szobába. Grace keresztben feküdt az ágyon és a lábai lelógtak, ez a látvány fogadott. Az ágy felé mentem, de aztán véletlenül belerúgtam az író asztalába.

- Ezt nem hiszem el! - fájlaltam a lábamat.

- Mmm...Mi az? - hallotam barátnőm rekedtes hangját.

- Jaj! Bocsi Grace! Felébresztettelek?

- Aha. De mindegy!Hány óra? - kérdezte.

- Tíz perc múlva lesz hét óra.

- Ohh. Akkor mindjárt itt lesznek Lisáék! - vigyorgott.

- Miért mikor jönnek?

- Háromnegyed nyolckor száll le a gép, úgyhogy körülbelül fél kilenc körül.

Chapter 02 - There sleep

 Ott alvás

Felszálltam a buszra, majd a Graceékhez legközelebbi buszmegállóban leszálltam. A házukhoz odaérve becsöngettem. Nem kellett sokat várnom, ugyanis barátnőm egyből a nyakamba ugrott.

- Szia Maddy! - köszönt vigyorogva. Bementünk a házba, majd a konyhába.

- Csókolom Mrs.Peterson! - köszöntem Grace anyukájának.

- Szia Maddy! Mi újság? - nézett rám mosolyogva és kíváncsian.

- Ááá. Semmi. Csak tudja az ikrek megint rossz fát tettek a tűzre.

- Értem!

- Mi akkor fel is megyünk anya! - szólt közbe barátnőm.

- Oké lányok, de előbb Grace!

- Igen? - nézett kíváncsian anyukájára.

- Holnap hazajön a nővéred! - mosolyodott el Mrs.Peterson.

- Ohh. Végre! - örült meg Grace. A nővéréről csak annyit tudok mondani, hogy már 25 éves és Californiában él a barátjával. - Már nagyon hiányzik!

Chapter 01 - Initiative

                   

            Kezdet

~Madison~

Milyen érzés tudni azt, hogy meg akartak ölni?Hogy majdnem meghaltál?Hogy lepergett előtted az életed?Én tudom. Tizenöt éves voltam. Még nem Londonban éltünk, hanem egy kisvárosban...

"- Ugyan Maddy. Ne csináld már! - szólt rám anya.

- De nem akarok suliba menni! Így is röhög rajtam az egész iskola - bosszankodtam.

- Dehogy röhög rajtad az egész iskola! - förmedt rám. - Muszáj menned. Ez lesz az utolsó napod. Csak mert egy kicsit megbotlottál, attól még nem fog senki se szekálni!

- Kicsit megbotlottam? Konkrétan ráestem a legmenőbb fiúra a suliban. Úgy fognak nevezni, hogy a ,,kilencedikes botlábú".