Chapter 04 - Four problem

Először is sziasztok!:) Másodszor pedig nagyon örülök az első kominak!Igen, tudom nem valami híres a blogom, de én örülök ennek az egy kommentnek is! Na, de csak ennyit szerettem volna mondani! 

Négy probléma

- Ti motorral vagytok? - kérdeztem döbbenten, amint kiléptünk négyen a suliból. 
-Igen. Nem ültél még motoron? - válaszolt Dave, majd kérdésére megráztam a fejem. - Akkor most fogsz! - kacsintott egyet, amire én mosolyogva és kipirultan lehajtottam a fejemet.
-Akkor mehetünk!-csapja össze a tenyerét az én megmentőm, Grace.-Én ésszerűen Zack mögé ülök fel, te Maddy Dave mögé!-ilyenkor Grace olyan, mint egy tábornok.Nem mersz neki nem-et mondani, mert tudod, hogy leüvölti a fejed. Odamentünk a motorokhoz, Dave felszállt, de én még haboztam egy kicsit.
- Mi az, nem mersz felülni? - mosolygott. - Gyere!
- Jó, oké! - Felvettem a sisakot, majd felültem én is a motorra, és Dave elindította a járművet. Habozás nélkül átöleltem a derekát, mert attól még, hogy soha életemben nem ültem motoron, attól még azt tudom, hogy hogyan kell rajta ülni.Na mire jók a filmek!? 
Az érzés, amikor a motoron ülsz miközben elhaladsz a gyönyörű városon át, az leírhatatlan!Kicsit talán elbambulhattam, ugyanis a motor hirtelen leállt. A srác levette a sisakját, így én is ezt tettem.- Na? Milyen volt? - kérdezte amint leszálltunk a járműről.
- Csodálatos! Megtudnám szokni...
- És mit csinálunk itt? - kérdezte Grace, miután leszálltak ők is a motorról.
- Fogalmunk sincs! - jelentették be egyszerre a fiúk.
- Úgy jöttünk ide, hogy nem tudjátok, hogy mit csináljunk? - kérdeztem furán.
- Igen! - válaszolta megint egyszerre a két fiú.
- De idióták vagytok! - verte fejbe legjobb barátnőm Zacket. Nem erősen csak épp, hogy kicsit fájjon neki.
- Aúú. Normális vagy!?
- Mi van?Annyira csak nem fájhatott!Épphogy hozzád értem!Esküszöm legtöbbször úgy érzem magam, mintha én lennék a férfi...
- Szerintem nyugodjatok le! - mondtam, mire a táskámban megszólalt az Out Of My Head.
- Ki az? - kérdezte barátnőm.
- Harold - mondtam úgy, mintha a fogamat húznák. - Vedd fel! - nyújtottam Gracnek a telefont.
- Én biztos, hogy nem! - tetti maga elé a kezét elutasítóan.
- Akkor te! - próbálkoztam Zacknél is, de ő csak a fejét rázta. - Na ne már!
- Majd én! - vette ki a kezemből a telefont Dave. 
- Nem hiszem, hogy... - próbáltam közbe szólni, de addigra már a fiú felvette a telefont. 
- Haló, ez itt Madison mobilja. Ki beszél?... - akaratom ellenére is elkuncogtam magam, ugyanis a srác jóval mélyebb hangon szólt bele a telefonba. 
- Hogy én ki vagyok? David Shaw. - folytatta a "csevegést".
- Igen!Az új srác vagyok!... Nem, nem randizom Maddyvel... Én nem tudtam róla, hogy köcsög vagyok... Te vagy a gyökér!... Mi az, hogy ellopom tőled a csajodat? Te meg vagy húzatva ember! - itt szakadt el nálam a cérna.Gyorsan kikaptam Dave kezéből a telefonom és beleszóltam.
- Mit akarsz? - kérdeztem kicsit sem barátságosan.
- Téged bébi! - szinte éreztem, hogy most kacsintott.
- Na ide figyelj!Ha most nem érted meg, akkor soha! ÉN-SOHA-NEM-LESZEK-A-CSAJOD! - mondtam egy kis szünetet hagyva minden egyes szó után.
- Majd meglátjuk! - szólt elégedetten.
- Már megint az jön, hogy: Meglátjuk! Mikor fogod már fel végre, hogy engem NEM FOGSZ CSAK ÚGY KIHASZNÁLNI, MINT AZ ÖSSZES TÖBBI RIBANCOD! Remélem ezt felfogtad! - ezzel lecsaptam a telefont.De szó szerint!Ugyanis ledobtam a földre így el is tört. - Na szép! - sóhajtottam fel, majd lehajoltam, hogy összeszedjem a telefont.Vagy hát, ami maradt belőle.
- Ömm..figyi - szólalt meg Grace. - Ne menjünk haza? - kérdezte kicsit félénken.
- Hát... - fogalmam sincs mit mondjak, de muszáj lesz valamit mondanom -Ti maradjatok csak, én most inkább haza megyek!
- Ne vigyelek el? - kérdezte kedvesen Dave.
- Nem, nem kell!Majd hívok egy taxit! - mosolyodtam el. - De azért köszi!
- Ja, nincs mit!
Sikeresen fogtam egy taxit, csak hogy nem a mi címünket mondtam a taxisnak, hanem Haroldékét. Muszáj volt vele beszélnem! Ez így nem mehet tovább!
Mikor a taxis kitett a Parker háznál, becsengettem. Szerencsére Mrs.Parker nyitott ajtót és mondta, hogy Harold a szobájában van. De azt nem mondta, hogy kivel. Pedig jó lett volna!
Felmentem az emeletre, majd kopogás nélkül benyitottam.Nos ezt kár volt, ugyanis Harold és Diana épp egymással... khm... henteregtek. Nem mertem megszólalni, úgyhogy inkább becsuktam az ajtót. Kívülről. Szinte 1 másodperccel utána ki is nyílt. Egyébként említettem, hogy Diana a másik ribanc (ha szabad így fogalmaznom) az osztályban? Ashley a bff-je. Ja, és Zoey.
- Figyelj Maddy! Amit bent láttál az... - kezdett el magyarázkodni Harold. Mondjuk nem értem, hogy miért.
- Igaz! Én mondtam, hogy mindenkivel összefekszel és nekem ez nem kell! Amúgy se vagy az esetem!Nem is értem, hogy miért magyarázkodsz.Egy féreg vagy! - amint kimondtam, megfordultam. Aztán olyasmi történt, amire tényleg nem számítottam!Harold megfogta a csuklómat és visszarántott magához. Olyan szorosan voltunk egymással szemben, hogy az orrunk majdnem összeért.
- Nem tehetek arról, hogy már két éve egy lányba vagyok szerelmes! - suttogta. - Azzal, hogy más lányokkal kavarok, az csak azért van, hogy felejtsek. De nem megy!Mert ha megcsókolok egy lányt, akkor mindig csak egyet képzelek oda. Téged!Tudom, hogy most nem hiszel nekem, de ha ahhoz, hogy érezz valamit irántam megteszek bármit! 
Esküszöm!Leállok a csajozásban és nem leszek olyan egoista, a TE kedvedért! És bocsáss meg, amiért mindig ilyen barom vagyok, csak nem tudom elviselni, hogy ha rám nézel egy bunkót látsz! Akkor hívtam fel Dianat, amikor leüvöltötted a fejem a telefonban. Tudom, tudom!Túl nyomulós vagyok és meg is változom kizárólag miattad! - fel sem tudtam fogni a hallottakat. Most Harold tényleg szeret?Vagy csak átakar verni?
Mivel nem szólaltam meg ezért folytatta: - Tudod Madison... első nap, amikor találkoztunk, a szívem majd kiugrott a helyéről. Előtte nem voltam ilyen, amilyen most vagyok! Én is egy normális srác voltam. Mármint nem feküdtem le egy lánnyal sem! Habár tizedikben elég gáz lett volna. Szeretlek Madison! És ez ellen nem tudok tenni semmit! Azzal, hogy minden lányt az ujjam köré csavarok, tényleg nem javítok a helyzeten. Belátom! Már csak az a kérdés, hogy te mit gondolsz?
- Én…én…Nem is tudom mit mondhatnék!Azt hiszem,... hogy inkább most... megyek! - előtte még gyorsan hozzá tettem. - De átgondolom!
Mikor haza értem, még egyszer átrágtam magam azon, hogy mit mondott Harold. Szeret! De... valahogy ez nekem nem tűnt fel! Volt két évem megismerni és el se tudom képzelni, hogy neki egyáltalán lehetnek nő iránt érzelmei.
Gyorsan lementem a konyhába sunyin, hogy vigyek fel magamnak valami nasit, de arra már nem készültem fel, - hozzáteszem megint - hogy mi fogad. Apám és a titkárnője csókolóztak. Jut eszembe, anya ma későn ér haza, apának nem szóltam, hogy hazajöttem, az ikrek pedig az egyik osztálytársuknál alszanak és onnan mennek suliba. A kezemben a zenelejátszóm volt és leejtettem. Kicsit hangosan esett le, ezért Apáék hamar elváltak egymástól és felém néztek. Nem elég, hogy eltört a telefonom, hogy Harold szerelmet vallott nekem,  és még pluszban a zenelejátszóm is szétesett, de látni azt, hogy apu megcsalja anyát, az valami  katasztrófa!
- Apa….ti…..ti…MI A FRANCOT MŰVELTEK? - ordítottam el magam.
- Figyelj Maddy, amit itt láttál az… - hmm... érdekes, mintha hallottam volna ezt a mondatot 2 órával ezelőtt is.

2 megjegyzés:

  1. Szia!! Én nemrég kezdtem el olvasni a blogodat!! Nekem nagyon tetszik eddig, tudom hogy van már folytatás de én még csak eddig jutottam el (ma). Van tehetséged hozzá és nekem a story is bejön :D

    VálaszTörlés