Chapter 05 - Stella

Sziasztok!Adamet átkereszteltem Davidre. Magam sem értem, hogy miért. 
És egy új karakterrel bővült a ,,szereplők modul":)

Stella

Reggel nagy kiabálásra ébredtem. 

A tegnapi napom elég érdekesre sikeredett. Fel se fogtam a tegnap hallottakat és látottakat. Összetört a telefonom, Harold azt mondta, hogy szeret és megláttam apámat, amint épp megcsalja anyát. Végül is csak a titkárnőjével csókolóztak. A házunkban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak! Elmondjam anyának? Vagy az rossz ötlet? De apa akkor is megcsalja! Tudom már! Nem mondhatom el anyának, mert akkor biztos összetörne a szíve. Ennyi év házasság után…Hogy lehet apa ilyen szemét? Nem néztem volna ki belőle! 

Nem tudtam sokáig agyalni ugyanis bejött a szobámba Scott.

- Hát te? - kérdeztem meglepődve. - Nem úgy volt, hogy az osztálytársatok anyukája elvisz suliba?

- De, csak Dylan itthon hagyott valamit. Aztán kiderült, hogy elhagyta. Azért kiabál vele apa.

- Értem! És te? Hogy-hogy feljöttél?

- Kíváncsi voltam rá, hogy, hogy vagy - na ez nekem már bűzlik. 

- Jó, igen, persze!Most ugorjunk ahhoz a részhez, amikor elmondod igazából, hogy miért jöttél fel a szobámba! – karba tettem a kezeimet és kérdőn néztem rá.

- Hát az az igazság… - vakarta meg a tarkóját. – hogy tanácsot szeretnék kérni…nő ügyben.

- 12 éves vagy. Ha csak nem nálad idősebb az a csaj, akkor max lánynak nevezhető.

- Akkor lány. Tök mindegy!

- Igazából nem mindegy! – ilyenkor kezdek rájönni, hogy az ikrek már kezdenek felnőni.Oké, még én se vagyok teljesen felnőtt, de legalább betöltöttem a 18. életévemet a nyáron. – Csak akkor nevezünk valakit nőnek, ha az illető már elérte azt a bizonyos korhatárt és felelősség teljes.

- Mi meg ezt a részt ugorhatnánk át! Majd máskor oktass inkább ki, ugyanis mindjárt indulni kéne a suliba.
- Ma nem mész!

- Miért nem?

- Mint láthatod a gép előtt ülök és ha elolvasod az üzenetet, amit Grace írt, akkor megtudod! 

 Scott odajött mellém és elolvasta az üzenetet.

- Szóval csőtörés? - kérdezte vidáman.

- Igen, de csak a kicsiknél. Szóval nekem mennem kell. De azért szólok anyáéknak. Te is jössz! -

már csak az hiányzik, hogy fent maradjon a szobámban!Még a végén megtalálja a naplómat.

Lerángattam Scottot az emeletről és egyenesen a konyhába mentünk, ahol csak a szokásos kiabálás ment.

- Kisfiam! Hogy hagyhattad el a telefonodat? Most kaptad, ráadásul egy igen drága készülékről van szó! - áhá…Értem!Dylan elhagyta a telefonját, de gondolom nem is ő volt hanem Scott. Volt már ilyen. Dylan kölcsönadta Scottnak a telefonját és mikor visszakérte, Scott azt mondta, hogy bele esett a tóba. Mert, hogy akkor mentek kirándulni az osztályukkal. De mivel az ikrek mindig védik egymást, ezért soha nem árulják el apának, hogy mi történt igazából. Inkább lapítanak.

- Te hagytad el a telóját, mi? - kérdeztem suttogva Scottol.

- Miért szerinted Dylan? Persze, hogy én! - suttogta vissza.

- Miért nem mondjátok meg apának?

- Mert hát…valakinél ott maradt.

- Kinél?

- Csak egy…mindegy!

- Nem Scott, nem mindegy!Kinél van? 

- Elmondom, de akkor menjünk ki innen! - Scottal bementünk a lenti fürdőbe. Becsuktam magunk mögött az ajtót és kérdőn néztem rá.

- Szóóóval. Említettem, hogy tetszik egy lány - kezdte.

- Igen. És?

- Na, az a ,,lány” gyakorlatilag 20 éves és...az interneten találtam rá…egy pornó oldalon.

- Mi van? - kérdeztem sokkoltan. 12 évesen pornó oldalt nézeget? Jesszusom!

- Ne akadj ki oké?

- Ezt előbb is mondhattad volna! - érveltem jogosan.

- Mindegy szerintem térjünk a lényegre!

- Szerintem is!De a pornó oldal témára, majd visszatérünk! - fenyegettem kicsit meg.

- Szóval ugye van az a csaj. Na és egy találkozót beszéltünk meg. Tegnap. James anyukája úgy tudta, hogy csak lementem néhány órára a játékterembe. De nem. Találkoztam a lánnyal és kölcsönkértem Dylan mobilját. A lányt egyébként úgy hívják, hogy Stella. Eddig csak skype-on láttam, de élőben még szexibb…

- Jó, kímélj meg a részletektől!Egyébként, hogy juthatott eszedbe ilyesmi?Még kicsi vagy!

- Ez az!Elegem van abból, hogy mindenki szemébe csak egy kis taknyos vagyok!Stella legalább nem úgy néz rám!Tudom, hogy 8 évvel idősebb, de azt mondta, hogy a kor nem számít!

- Figyelj Scott!Tudom, hogy most azt hiszed, hogy Stella veled van meg minden…De Ő csak kihasznál. Hidd el nekem.

- Nem érdekel Maddy!Tudom, hogy kihasznál, de jó érzés, hogy törődik velem!És persze, hogy láthatom meztelenül…

- Ezt inkább meg se hallottam!De ha azt akarod, hogy ne köpjelek be apáéknak, akkor most szépen felemeled a seggedet, kimész a konyhába és bevallod apuéknak, hogy TE hagytad el a telefont!Vagy akár el is mondhatod, hogy annál a… lánynál van.

- Inkább elmondom, hogy én hagytam el! - néz rám dühösen. Megbántottam? Lehet. Dühös rám? Nagyon is! De abban a pillanatban nem érdekelt. Én is követtem Scottot a konyhába, ahol már csak apa és Dylan volt.

- Hát ti? - kérdezte apa.

- Elbeszélgettem az öcsémmel – válaszoltam flegmán. Apa nem szólt semmit neveletlen viselkedésemre, ugyanis jól tudta, hogy tudok a mocskos kis titkát.

- Apa…- szólalt meg Scott. - Be kell valljak valamit!

- Igen?

- Én hagytam el Dylan telefonját!Az én hibám!Vissza szerzem ígérem és akár meg is büntethetsz csak Dylant ne!

- Ez igaz? - nézett másik öcsémre apa.

- Igen! - vallotta be Dylan is.Szóval ezt tisztáztuk. Miután mindenki szétszéledt, gyorsan összeszedtem a cuccom. Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót és elindultam a suliba.

Kicsit késésben voltam, de volt már ilyen és amúgy sem vagyok olyan rossz tanuló. A tanárok megszokták érteni. Tehát az utcán sétáltam és gyanútlanul  befordultam a sarkon. Hallottam egy halk recsegést. Mintha valaki rálépett volna egy faágra. Hátranéztem, de nem láttam senkit és semmit. Visszafordítottam a fejem és egy lányt láttam. Fekete shortot és egy nagyon kivágott spagetti pántos felsőt viselt. Egyenesen felém jött. Megállt előttem így én is megálltam.

- Szia!- köszönt.

- Ömm…Szia!- köszöntem vissza illedelmesen. Szőke, félhosszú, egyenes haja a vállára omlott, mert egy kicsit elfordította a fejét.

- Nem tudnád megmondani, hogy ez a fiú hol lakik? - mutatta csilli-villi telefonját, ahol az öcsém képe jelent meg.

- Stella? - kérdeztem döbbenten.

- Honnan tudod a nevem?

- A fiú, akit mutatsz az öcsém. Miért keresed?

- Csak a telefonját akarom neki vissza adni. De inkább neked adom, nem szívesen futnék össze a szüleitekkel. – tartotta felém a fekete készüléket.

- Hát az biztos nem lenne jó! - kaptam ki kezéből a telefont.

- Elmondta? - kérdezte Stella.

- Csak nekem. Ne aggódj! De jobb lesz, ha megszünteted vele a kapcsolatot!

- Igen tudom! Eleve nem kellett volna belemennem. De olyan ártatlanul nézett rám, hogy megsajnáltam.

- Ajánlom is! De nekem most mennem kell! Suli van!

- Hova jársz?

- St. Ermin's Gimi.

- Én is oda jártam!- mosolyodott el.- De kicsaptak, úgyhogy a tizenkettediket már nem ott jártam ki.

- Óóó..hát sajnálom!De most tényleg mennem kell! Akkor szia! - köszöntem el, majd  gyorsan elrohantam. Futottam, mert már 10 perce tartott az óra. Csak sajnos megbotlottam valamiben így elestem. Beütöttem a fejem és utoljára egy férfi hangot még hallottam, de utána se kép se hang.