Hát, sziasztok! Igen, tudom megint késtem, de egyszerűen se energiám, se időm nem volt megírni a részt. Ez most egy kicsit gagyi lett, de azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!:) Ja, és gondolom észrevettétek, hogy megújult a blog designja, amit Frannak köszönhetünk!!!:*
Ki az a Frank?
~Madison~
Az épületben lévő emberek tapsa hallatszódott, amit nekem szántak. Hogy miért tört ki mindenki üdvrivalgásban? Erre egész egyszerűen az a válasz, hogy a Kormányzó azt találta ki, hogy majd én fogom megölni a Szavak Mesterét. Egy hang se jött ki a torkomon és csak bámultam kidülledt szemekkel, a büszkén végig mérő férfira.
Az épületben lévő emberek tapsa hallatszódott, amit nekem szántak. Hogy miért tört ki mindenki üdvrivalgásban? Erre egész egyszerűen az a válasz, hogy a Kormányzó azt találta ki, hogy majd én fogom megölni a Szavak Mesterét. Egy hang se jött ki a torkomon és csak bámultam kidülledt szemekkel, a büszkén végig mérő férfira.
- Hogy… én? – kérdeztem
csodálkozva és egy kicsit rémülten. Dave említette, hogy csak én állíthatom meg
a Szavak Mesterét, de hogy megöljem? Mondjuk a „megállítani” az legtöbbször a
„megölnit” jelenti, csak akkor ebbe még nem gondoltam bele. Egy nagyon erős
emberről beszélünk és én… hát a szerencsétlen kategóriába tartozom. Az még oké,
hogy szerencsétlenkedésem ellenére jól harcolok, - ez kicsit nagyképűen
hangzott - de egy ilyen veszélyes ember megölése? Engem el is felejthetnek!
- Mondjuk… Dave? Vagy Alden? Őt
úgyse sajnálná senki, ha esetleg történne vele valami. – Az egész társaság
felnevetett, csak Alden nem volt valami jókedvű. – Jó, na. Nem gondoltam
komolyan! – azért ne higgye azt senki, hogy mások halálát kívánom. Habár van
egypár alkalom, amikor szívesen megfojtanám Aldent, de azért igazából nem
tenném meg. Azt a pasit, a pincében is csak önvédelemből lőttem le. Még mindig
lelki-ismeret furdalásom van e miatt, de Dave mindig elfelejtette velem. – De
azért csak nem küldhetnek egyedül a Szavak Mesteréhez! Még amúgy sem vagyok
felkészülve. Sajnálom, de én ezt nem vállalhatom el! – ezzel kirohantam az
épületből és vissza sem néztem.
Egy ilyen feladat kockázatokkal
jár! És én tényleg meg akarom menteni az igazi szüleimet, de azt hiszem, túl
gyáva vagyok. Egy nyápic kis senki! Könnyeimet törölgetve rohantam be az erdő
felé, ahol néha edzeni szoktunk. Egy hónap alatt teljesen megváltozott az
életem, ráadásul nagyon hiányzik a családom is! Grace is! Még az a nyamvadt
Zack is! Gondolataimból feleszmélve láttam meg, ahogy egy szőke hajú lányt és
egy fiút éppen ráncigálnak ki egy kocsiból. Gyorsan elbújtam az egyik fa mögé
és onnan leskelődtem. Nagyjából annyi történt, hogy két fickó leütötte a lányt
és a fiút. Jobban szemügyre vettem őket, és megállapítottam, hogy a Bázist
képviselő egyenruha volt rajtuk. Az egyik felém fordult, és amikor a
tekintetünk összeért, akkor pillantottam meg azt az embert, akiről azt hittem,
hogy meghalt. Gyorsan felocsúdtam a döbbenetből és elkezdtem visszafutni a
Bázis felé. Olyan sebesen rohantam, ahogy csak tudtam. De a jobb lábam bele
akadt egy fa gyökerébe, így elestem. Nagyon fájt a bokám, és ki is bicsaklott,
de amilyen hamar csak tudtam, mentem tovább. Mögülem hallatszódott, a férfi
lépéseinek hangja, de nem érdekelt. Elszakadt a ruhám és a cipőimet is le
kellett vennem, mivel ugye magas sarkúban nem igazán lehet futni, hiába
próbálja velem elhitetni Valerie. Mikor megpillantottam a Bázisból kiszűrődő
fényeket, egyből fürgébbre vettem a tempót. Befutottam az egyik épületbe és
magam mögött gyorsan bezártam az ajtót. Lecsúsztam a földre és nekidőltem a
falnak, majd jobban szemügyre vettem a megsérült testrészemet. Hát, nem volt
valami szép látvány, ugyanis lila meg zöld foltok jelentek meg rajta, és enyhén
le is horzsoltam. Tisztára úgy éreztem magam, mintha egy horror filmben lennék.
- Maddy! – Ez Dave hangja! –
Maddy! – kiabálta.
- Itt vagyok! Az ajtó előtt –
szóltam vissza neki. Lépéseket hallottam, és egyre hangosabbak lettek, majd a
fiú alakját pillantottam meg. – Láttam – néztem fel rá.
- Kit? – kérdezte összeráncolt
szemöldökkel.
- Franket.
- És ki az a Frank? – ült le
mellém.
- Erről te miért nem tudsz? Azt
hittem, hogy az egész életemet ismeritek.
- Én nem teljesen. Néhány
részletet hallottam csak rólad – vallotta be.
- Frank… apám egyik régi
munkatársa volt még akkor, amikor nem itt laktunk. Egyik nap ő vitt el suliba,
viszont baleset ért minket. Ugye erről tudsz, csak hát szándékos baleset volt.
Frank direkt úgy intézte, hogy én… szóval meghaljak, viszont ez fordítva sült
el, és eredetileg ő halt meg. Csak, hogy én tényleg láttam őt az erdőben és
utánam is eredt.
- Elhiszem, de kicsit
valószínűtlen ez az egész. Meghalt, eltemették, de mégis itt van?
- Igen, és ráadásul a Bázis
egyenruháját viselte.
- Gondolod, hogy…
- Igen. Biztos vagyok benne!
Elég különös fordulatot vett az
életem. Nemrég még azért izgultam, hogy matekból jobb jegyet kapjak, most meg
az életemért kell küzdenem. Ha jobban belegondolok, belecsöppentem egy akció-,
és horrorfilm keverékébe. Egy visszatérő ismerős, akit nagyon nem akartam
látni, és azt hittem, hogy nem is fogom. Miután Davvel elbeszélgettünk, bevitt
a szobámba, mivel már nem tudtam ráállni a lábamra. Behívta a Bázis egyik
nővérét, aki adott egy fájdalomcsillapítót, és mondta, hogy néhány napig
pihentessem, mivel elég csúnyán kibicsaklott. Én pedig azt tettem, amit kért.
Dave pedig nem akart elmozdulni az ágyam mellől, főleg, hogy tudtuk, hogy Frank
bizony itt tartózkodik az épületben. Nagyon aranyos volt Tőle, hogy így
vigyázott rám, de azért Valék megígérték Neki, hogy nem veszik le rólam a
szemüket, amíg Ő zuhanyzik.
- Szóval, akkor az a pasi most
itt ólálkodik? És elvileg két éve meghalt? – kérdezte értetlenül Melissa.
- Igen – válaszoltam.
- De ez, hogy lehetséges?
- Fogalmam sincs Meli, de ez
számomra is egy nagy rejtély – mondtam őszintén.
- Jaj, csajok! Ez az egész olyan
bizarr! Mi az már, hogy meg akart ölni, de ő halt meg, és mégse, most meg itt
van és meglátott!? – szánta nekem szavait Val.
- Egyébként elfelejtettem mondani
vala… - nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis Dave kijött a fürdőszobámból –
igen, az enyémet használta – póló nélkül. Nem tudom, hogy miért, de tökre
elpirosodtam izmos karjait, és kocka hasát látva. Ezt Melissáék is észrevették,
majd elkezdtek kuncogni zavaromon, és inkább kimentek. Se egy, viszlát, se egy
csá! Csak kimentek.
- Ez mi volt? – kérdezte Dave.
- Mi? – vágtam értetlen fejet.
Hozzátenném, hogy nem vagyok valami jó színész.
- Hát ez.
- Ja, hát csak… tudod… Valerienek
súlyos divat katasztrófa lépett közbe, és Melissa csak… elkíséri – hazudtam.
- Értem – Dave összeráncolt
szemöldökkel bólogatott, és inkább rám hagyta a dolgot.
- Egyébként… mit szeretnél? –
szólaltam meg egy hosszú kínos csend után.
- Semmit, csak kijöttem –
megvonta vállait és leült az ágyamra, velem szemben.
- Oké, de miért félmeztelenül? –
komolyan néztem rá, Ő meg csak, aki most jött rá valamire, felkacagott.
- Akkor már értem mi volt ez az
előbbi kis jelenet! Belezavarodtál a látványomba! – vigyorgott önelégülten.
- Nem… - kezdtem el védekezni –
nem!
- Ó, dehogynem! – vigyorgott
továbbra is. Én erre csak hozzávágtam egy párnát, mire Ő közelebb jött és
elkezdett csikizni. Hah, még jó hogy nem vagyok csikis! Ezt neked Shaw!
Kiöltöttem Rá a nyelvemet, mire Ő csak durcásan rám nézett.
- Ez nem ér! A lányok csikisek! –
fonta össze maga előtt karjait.
- Én nem! Hehe.
- Akkor milyen vagy? Mit nem
szeretsz, ha csinálnak veled?
- Nekem olyan nincs.
- Szóval, ha mész az utcán, akkor
bárki megerőszakolhat?
- Hülye! – bokszoltam bele a
vállába. – Nem!
- Hmm… azért én kipróbálnám –
nézett rám perverzül. Megforgattam a szemeimet, majd inkább témát váltottam.
- Szerinted ki lehetett az a
lány, meg az a fiú, akit kiráncigáltak a kocsiból? Arra emlékszem, hogy a lány
haja szőke volt, de az a baj, hogy csak hátulról láttam.
- Őszintén? Fogalmam sincs! De
azért jó lenne belelátni néha a Kormányzó és a Vezető fejébe.
- Ezt hogy érted? – néztem rá.
- A Bázist körülveszik a
mesterlövészek. Nem tudnak emberek csak úgy ki és bemászkálni! Az egész épület
körbe van véve egy láthatatlan kerítéssel, és jelzi, hogy mikor mennek át
rajta.
- Azta – ámultam el.
- Szóval elég valószerűtlennek
tartom, hogy a Vezető ne tudna arról, hogy Frank itt van valahol!
- Akkor azt mondod, hogy a Vezető
tudja, hogy itt van Frank? És azt is tudja, hogy majdnem megölt?
- Igen, azt mondom! – bólintott.
- Akkor viszont cselekednünk
kell! Frank bármelyik pillanatban elkaphat!
- Igen, de a te lábadat most
pihentetni kell! – emlékeztetett.
- Az engem nem érdekel! Már három
napja fekszek ebben a rohadt ágyban, és csak pisilni meg zuhanyozni mentem ki.
Már jó lenne edzeni is! – ezzel nem törődve a bekötözött lábammal, felültem az
ágyon, lábaimat leraktam a földre és felálltam. Kicsit nehéz volt felállni,
ezért Dave gyorsan elkapott, én meg próbáltam normálisan felegyenesedni.
Sikerült is, és levettem a lábamról a kötést.
- Már nincs semmi baja! –
mosolyodtam el. – Látod?
- Igen, látom. De azért ugye
kivihetlek menyasszonyosan a kávézós sarokra?
- vigyorgott.
- Persze! – nevettem fel. Dave
felkapott, én pedig átkulcsoltam kezeimmel a nyakát és kimentünk a szobámból. A
kávézós sarokról csak annyit, hogy az is – persze - itt van bent a Bázison, és
olyan, mint egy kis beltéri kávézó. Szóval. Amíg Dave engem cipelt, addig én
jobban megfigyeltem arca minden egyes vonását. Egyszerűen tökéletes! És azok a
gyönyörű kékes-zöldes színű szemek… Na jó, elég volt ennyi nyáladzás mára.
Mikor oda értünk, Dave letett a földre, és hirtelen felugrottam a váratlanul
jött hideg padló miatt. Ja, hát igen. Nem vettem fel zoknit. David elkuncogta
magát, mire én sértődötten leültem az egyik székre.
- Mit hozhatok? – jött oda néhány
perccel később egy lány.
- Én egy Latte Macchiatot kérnék!
– mosolyodtam el.
- Én pedig csak egy Cappucinot! –
nézte meg a kínálatot Dave.
- Rendben! Azonnal hozom! –
sietett el a lány. Tényleg hamar meghozta és már élvezhettem is az ital mennyei
ízét.
- Egyébként ez tök király! Nem
csak edzőterem meg bálterem van, hanem tulajdonképpen egy egész pláza ruha és
cipőboltok nélkül.
- Igen, amikor ide kerültem akkor
ez nekem is olyannak tűnt, de aztán hozzá szoktam. Meg aztán, amúgy sem jártam
sűrűn plázába! – nevetett fel Dave.
- Az érdekes lenne – tűnődtem el.
Dave meg a pláza? Az két külön dolog. Beszélgetésünk abba maradt, mivel nem
sokkal messzebbre tőlünk, leült a Vezető és valami öltönyös pasi. Valamiről
nagyon tárgyalhattak, mivel egymás szavába vágva magyaráztak. Igyekeztünk
Davvel nem feltűnően viselkedni, és ez láthatóan sikerült is. Mikor már
mindketten megittuk a rendelt italainkat, gyorsan eltűntünk a kávézó sarokból.
Semmi kedvem nem volt egy légtérben maradni a Vezetővel, a hallottak óta.
- Hát ez… olyan mintha az
ellenség elől bujkálnánk. Vagy a szüleid elől – állapította meg Dave.
- Hogy jönnek ide a szüleim? –
kérdeztem.
- Hát… tudod, ugye két évig nem
láthatod őket.
- Igen tudom, és kár volt
emlékeztetned rá! – sóhajtottam fel.
- Bocsi! – nézett rám kiskutya
szemekkel a srác.
- Nincs semmi baj, rád amúgy sem
tudnék haragudni! – mosolyodtam el.
- Én azt tudom! Túlságosan belém
vagy zúgva, mi? – kacsintott.
- Aha, persze. Mondogasd ezt
magadnak.
- Nem hallottam nem-et! –
vigyorgott.
- Nem, de céloztam rá.
- Az nem ugyan az!
- Dehogynem!
- Nem!
- De!
- Ni csak, kik vannak itt!
Micsoda véletlen! – szólalt meg hirtelen egy idegesítő hang. És ennek a hangnak
tulajdonosa is volt, Alden. Pff, már csak ő hiányzott. – Na, mi van gerlepár?
Túlságosan lefoglal titeket egymás hülyítése?
- Ó, fogd már be! – förmedtem rá.
- A vad cicus bekeményít, hmm.
- Hagyd békén Alden, és engem is!
– Dave hangját hallottam magam mögött.
- Már miért is? Nem jártok
egymással, nem kell megvédened. Tud ő magára is vigyázni! – vágott vissza
Alden, egy cinikus mosoly kíséretében. – Tudom, hogy még szűz vagy Maddy! Engem
nem lehet olyan könnyen átverni! – nevetett fel. – És azt is tudom, hogy
életedben kétszer csókolóztál és egyik sem Shaw volt!
- Na és ezt honnan tudod? –
fontam össze karjaimat magam előtt.
- Biztos forrásból!
- Akkor mondd meg magadnak és a
biztos forrásodnak, hogy törődjön a saját nemi életével és ne a másikéval
foglakozzon! Szóval ellehet húzni! – Alden látszólag meglepődött, mivel nem
számított rá, hogy vissza fogok vágni.
- Rendben! Békén hagylak
benneteket, de csak akkor, ha bebizonyítjátok, hogy együtt vagytok!
Érdemes volt várni ugyanis szerintem nagyon jó lett ez a rész is :) izgatottan várom a folytatást :)
VálaszTörlésJaj, nagyon cuki vagy!*-* Próbálok sietni, de nem ígérek semmit, mivel a suli elveszi minden időmet és energiámat.:/
TörlésNagyon tetszik a blogod*-*
VálaszTörlésMikor jön a kövi rész?:)
Nagyon köszönöm!*-* Az a helyzet, hogy még én magam sem tudom, de azért próbálok vele sietni!:)
TörlésSzia!Nagyon tetszik a blogod.:)Mikor jön a következő rèsz?
VálaszTörlésSzia! Én meg nagyon örülök, hogy tetszik a blogom!:) A részt várhatóan holnap felrakom, de ha nem, akkor legkésőbb jövőhéten fent lesz!:))
Törlés