Különkiadás (1 éves múlt a blog)

Sziasztok! Nos, meg is írtam a különkiadást, ami mondjuk nem lett valami hosszú, de azért egy-két érdekesség van benne, szóval érdemes lenne elolvasni!;) A 14.részről ne is kérdezzetek, ugyanis semmi ihletem nincs! Próbálok agyalni valami izgalmasabb fejezeten, de egyelőre még nem találtam ki semmit:/ 
Továbbá köszönöm a 12 feliratkozót, a 11000+ megtekintést és a 45 kommentet! Aranyosak vagytok!:)

Ééés még annyi lenne, hogy már elkezdtem gondolkodni egy új történeten, ami nem lenne olyan rövid, de nem is olyan hosszú! A Szavak Mesterét egyébként két évadosra tervezem, bár egyelőre még az első évad is nehezen íródik meg, de próbálok rendszeresebbé válni! Szóval a kérdésem a következő lenne:

Ki lenne vevő egy új történetre, ami mondjuk még nem mostanában fog megvalósulni, de a nyár folyamán kerítek rá időt!?

~Író szemszöge~

Dave csendben üldögélt egymagában, mostanra már teljes öltözetben és az előbbi szituáción jártak a gondolatai. Maddy arckifejezése, amint meglátta a fiút teljesen meztelenül az… egészen nagy vágyat keltett Davidben. Nem szabadott volna, de eléggé megkedvelte a lányt, viszont örök hűséget fogadott,
hogy soha többé nem lesz szerelmes. De ha mégis, akkor inkább távol tartotta magától a lányt, mert tudta magáról, hogy egy szörnyeteggé vált. Igaz, hogy nem mutatta ki, de sajnos volt egy olyan énje, ami nem túl biztonságos emberekre nézve. Persze a rossz oldala nem egyről a kettőre jött elő. A fiú ugyanis egész életében egy szerethető srác volt, csak sajnos átesett egy rossz korszakon, amikor is nagyon megváltozott. Maddynek próbálja a szerethető énjét mutatni, de sokszor megtörténik, hogy kifordul önmagából.

„David Shaw tizennégy éves volt, amikor egy férfi elrabolta és a londoni Bázisra vitte. A férfi másnapra már eltűnt és soha többé nem látta. Vagyis csak azt hitte. Tizenhat évesen egy lányba – név szerint Daniella Murray – teljesen belezúgott. Sajnos Ella, mint később kiderült csak kihasználta a fiút, aki amint ezt megtudta teljesen összetört. Aztán szerelmes lett egy másik lányba, de az a lány nem viszonozta érzelmeit a fiú iránt. Azon végzetes napon Dave az apjával nagyon összeveszett, ezért megkereste Daniellát. A lány kissé hátrahőkölt mikor meglátta a felé siető ideges fiút.

- Szia Dave! – intett a srácnak látszólag kedvesen. A fiú mintha észre sem vette volna az apró gesztust, tovább közelített felé. Ekkor a lány észrevette, hogy a fiú egy tőrkést szorongat a kezében és nyomban hátrált egy lépést, de falba ütközött. Kétségbeesetten sikongatott segítségért, de rajtuk kívül nem volt ott senki. A fiú amint odaért, elkezdte szorongatni Daniella karjait és úgy fordította meg a lányt, hogy ne kelljen vele szembenéznie. Közelebb húzta magához, majd belesuttogott a lány fülébe.

- Azt akarom, hogy érezd a fájdalmamat! Azt akarom, hogy éld át te is azt az érzést, amit én éreztem akkor, amikor rájöttem, hogy csak kihasználsz! Azt akarom, hogy szenvedj minden egyes hibádért! Azt akarom, hogy… halj meg! – David szavai hátborzongatóan siklottak végig a lány testében. Tudta, hogy neki itt és most vége. A fiú cselekedett. Megemelte a kezét, amiben a kés volt és egyenesen a lány mellkasába döfte. Daniella egy utolsót még felsikoltott, de aztán a szíve leállt és nem dobogott többé. David lesokkoltan állt ott a lány holttestével a karjaiban és még ő maga sem értette, hogy miért tette ezt. De aztán ez az érzés abbamaradt, ugyanis mintha a fiú testét az elégedettség és a nyugodtság töltötte volna el. Fogalma sem volt róla, hogy mi ez. Még életében nem gyilkolt, pedig erre képezték már három éve. Igaz, hogy a rossz fiúk ellen, de ő mégis az exét ölte meg elsőnek.

Két héttel később a fiú már nem érzett az üggyel kapcsolatban semmit. A Vezetőnek mondta csak el, hogy mi történt. A férfi olyan volt neki, mintha az apja lett volna. Mármint… olyan igazi. Egyáltalán nem hasonlított Dave apjára, mégis sokkal többre tartotta a férfit, mint a saját apját. A folyosón sétálgatott, amikor is meglátta azt a lány flörtölgetni az egyik társával, akibe ő szerelmes lett, és aki ugyan ezt az érzelmet nem viszonozta iránta. Daviden átsiklott az a felmérhetetlen düh és féltékenység, ami egykor Daniellánál. Bár akkor a féltékenység nem volt benne. A fiú elbújt az egyik fal mögé és megvárta, amíg a társa elmegy, majd odament a lányhoz.

- Szia, David! – mosolygott rá kedvesen a lány. Dave viszonozta a mosolyt, ám ez a gesztus kicsit sem volt őszinte.

- Szia! Azon gondolkodtam, hogy nem jönnél-e el velem inni valamit? – húzta kínos mosolyra száját a fiú. – Mint barát a baráttal, tudod! – próbálta jobban megjátszani magát.

- Hát… az a helyzet hogy most dolgom van! – húzta el száját a lány.

- Ó, hát mindegy, akkor majd máskor! – indult el visszafelé a fiú, de ekkor a lány elkapta a csuklóját.

- Amint végeztem, meghívhatsz egy italra! – kacsintott rá a lány, Dave pedig elkerekedett szemekkel nézett rá.

- Rendben… vagyis oké… vagy hát… - vakargatta a tarkóját és szinte nem is tudta, hogy mit mondjon. Hirtelen elszállt minden féltékenysége és haragja, amint meglátta a lány kacér tekintetét.

- De nekem jól nézz ám ki! – suttogta a lány Davidhez közel hajolva, majd elviharzott. Dave még egy darabig állt ott idióta vigyorral a képén és bámult a semmibe. El sem hitte, hogy a lány, aki eddig nem is viszonozta az ő szerelmét, most gyakorlatilag randira hívta. Nos, mint minden jó pillanat ez sem tartott sokáig. Alden jelent meg és David vigyora azonnal lehervadt. Ő volt az a srác, akivel az ex barátnője Daniella megcsalta. Dave igyekezte elkerülni a fiút, ami szerencsére most is sikerült neki, így gyorsan elszaladt készülődni, hogy a lány utasítására jól nézzen ki.

A „készülődése” csupán annyiból állt, hogy gyorsan lezuhanyozott és átöltözött. Miközben várta, hogy a lány jelentkezzen, bekapcsolta a tévét. A szokásos unalmas műsorok mentek, ám az egyik hírcsatornánál megállt, és nagyon ideges lett. A szalagcímen ez állt: „a határ menti erdőben találtak rá Daniella Murray holttestére”. Dave érdeklődve és dühösen hallgatta a riporter beszámolóját.

- Minden évben fiatalok tűnnek el Anglia fővárosából, ám legtöbbjük mindig előkerül rejtélyes módon. A mostani eset viszont a ritkábbak közé tartozik, ugyanis egy két éve eltűnt lány holttestét találták meg a határ menti erdőben. A gyilkos valószínűleg egy tőrkés segítségével a lányt mellkason döfte, majd elásta az erdő mélyén. Daniellát mindössze néhány hete gyilkolhatták meg. – A fiúnak csak ennyi kellett, hogy megfogja a hozzá legközelebb eső tárgyat és teljes erejével a tévének dobja.

Kopogás zavarta meg David dühkitörését és egy számára angyali hang szólalt meg az ajtó mögül.

- Végeztem! Most beválthatod azt az italt. – Dave kicsit lehiggadt a lány hangja hallatán, majd kinyitotta neki az ajtót.

- Bejössz, vagy már mehetünk? – kérdezte tettetett mosollyal a fiú.

- Szerintem menjünk!

 Ez mindössze két éve történt. A lánynak végül el kellett költöznie, de akkor már Dave nem is volt annyira belezúgva, mint eleinte. Persze szomorú volt a lány távozása után, de néhány éjszaka és közös edzéseken kívül nem nagyon voltak együtt a lánnyal. Most pedig itt állt az egyik gimnáziumi igazgatói iroda előtt a Vezetővel, arra várva, hogy elhozhasson egy lányt az intézetből a Bázisra. Eddig még csak képeken látta, de a nevét már tudta. Madison Blake.

- Minél előbb hozd el a lányt, különben tudod mi lesz! – közölte a Vezető mikor már Daviddel az osztályterem előtt álltak.

- Minden tőlem telhetőt megteszek! – ígérte meg a fiú, majd a tanárnő invitálására belépett a terembe. Ekkor kezdődött el minden. Mikor meglátta a lányt, felszabadult benne valami. Már a képeken is szépnek titulálta, de így életnagyságban látva már egyenesen… gyönyörűnek tartotta. Gyorsan el is fojtotta magában ezt az érzést, majd körbenézett és megállapodott a tekintete egy általános iskolai haverján. Aztán mesélnie kellett magáról, ami nem volt túl nehéz feladat, ugyanis az egyik „kollégája” által írt kamu életét kellett bemagolnia és elmondania.

- Melyik az én helyem? – kérdezte Dave körbepillantva a termen.

- Mondjuk, odaülhetnél Miss. Blake mellé! – mutatott a tanárnő az „áldozat” melletti padra. A fiú elindult a kiválasztott helyére, de mielőtt leült volna a lányra nézve rákacsintott."