Chapter 08 - Devoured

Elrabolva

 

„Üdv a klubban!” Ezt, hogy érthette? Már éppen nyitottam volna a szám, hogy megkérdezzem, de inkább becsuktam. Dave felállt és rám nézett.

- Gondolom, most azon gondolkodsz, hogy ezt pontosan hogyan is érthettem. – Ez a fejembe lát vagy mi? – Majd úgyis rájössz!

- Nem lenne egyszerűbb, ha mondjuk… elmondanád?

- Nem! – újból megjelent arcán az a pimasz vigyor.

- Legalább azt áruld el, hogy miért hoztál ide! – mutattam körbe jobb kezemmel.
- Ez a hely nyújtja számodra a biztonságot! Én csak az utasításokat végzem!
- Miféle utasításokat? – összeráncolt homlokkal néztem rá.
- Túl sok a kérdés… - húzta kínos mosolyra ajkait.
- Inkább túl sok a rejtély! – egészítettem ki. – Apámnak dolgozol, vagy mi?

- Éppen ellenkezőleg!

Chapter 07 - Diary

Hát, sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy megint egy hónap kihagyás volt a részek között, de az internetszolgáltatónk úgy döntött, hogy két hétig nem lesz internet. De legalább volt időm megírni két részt is, úgyhogy a következőt már jövőhéten felteszem.

A napló

Dave leült az ágyam melletti székre, én pedig szépen lassan elaludtam. Álmomban egy teljesen más, ám gyönyörű helyen találtam magam. Ahogy körbenéztem, a szivárvány minden színében pompázó erdő sokaságot láttam. Jómagam egy hatalmas domb tetején álltam. Kicsit messzebb tőlem egy világoskék színben tükröződő tavat pillantottam meg és egy vékony faágat, ami kicsit belelógott a vízbe. A faágon ült egy kis rózsaszín és kék színű madárka. Úgy gondoltam, hogy közelebb megyek hozzá, így elindultam. Óvatosan lépkedtem, nehogy rálépjek valamire és közben a fák lombkoronáiban tündököltem. A látvány csodaszép volt és teljesen lenyűgözött. Egyre közelebb és közelebb kerültem az apró állathoz, de mintha az egyre inkább elhalványult volna.

OFF bejegyzés - Díj#1

Az első díjamat köszönöm szépen Lucy Bergernek!:)

Szabályok:

- Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van!

- Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat!

- Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra, stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról!

- Írj 12 dolgot a saját blogodról!

- Válaszolj 12 kérdésre!

- Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!

- Kommentelj annak a blogjára egy fejezethez ( vagy akármihez), akitől kaptad, mert mindenkinek jól esik a visszajelzés!

- Cseréljetek linket is, rakd ki azt akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki!

- Küldd tovább min. 12 embernek!

Ha, beszállsz a díjrendszerbe , kérlek mindig gondoskodj róla, hogy a link Dorothy oldalára vezessen vissza, ha valaki nem értené, az is tudjon tájékozódni!

Chapter 06 - What about me?

Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy nem a múlt héten hoztam a részt, de közbe jöttek itt dolgok!

De!Ez a rész most hosszabb lett, mint a többi, ugyanis pontosan 1700 szóból áll!

Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)

Mi van velem?

Na nem azt mondom, hogy egy sötét szobában ébredtem, mert ez így nem igaz. A „szoba” fehér színű volt és azt a tipikus kórházi szagot éreztem. Megpróbáltam felülni, de a fejem iszonyatosan sajogni kezdett. Kicsit megszédültem, ezért gyorsan visszahajtottam fejemet a kényelmetlen, párnának nevezett anyagra. Megvártam, amíg a fájdalom enyhül egy picit, majd oldalra fordítottam még mindig sajgó fejemet. Rögtön rájöttem, hogy egy kórteremben fekszem és nem voltam egyedül. Az ikrek a másik ágyon aludtak, de Dylan lába Scott fejénél kötött ki és ez ugyanígy fordítva. Anya is ott volt csak Ő a széken helyezkedett el. Szemei le voltak csukódva, ezért lekövetkeztettem, hogy az igazak álmát alussza. Apa volt az egyetlen, akit nem láttam a kórteremben. Félreértés ne essék nem igazán hiányzott. Aztán később rájöttem, hogy itt van, ugyanis bejött egy orvossal a háta mögött. 

- Jó reggelt Blake kisasszony! Hogy érzi magát? - kérdezte a pasas. 

- Mint egy sza…Hát ömm..Nem vagyok a legjobb állapotban! 

- Értem! Esetleg rosszul van..? 

- Nem, viszont irtózatosan fáj a fejem és nem emlékszem, hogy miért kötöttem ki itt - mutattam körbe. 

Chapter 05 - Stella

Sziasztok!Adamet átkereszteltem Davidre. Magam sem értem, hogy miért. 
És egy új karakterrel bővült a ,,szereplők modul":)

Stella

Reggel nagy kiabálásra ébredtem. 

A tegnapi napom elég érdekesre sikeredett. Fel se fogtam a tegnap hallottakat és látottakat. Összetört a telefonom, Harold azt mondta, hogy szeret és megláttam apámat, amint épp megcsalja anyát. Végül is csak a titkárnőjével csókolóztak. A házunkban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak! Elmondjam anyának? Vagy az rossz ötlet? De apa akkor is megcsalja! Tudom már! Nem mondhatom el anyának, mert akkor biztos összetörne a szíve. Ennyi év házasság után…Hogy lehet apa ilyen szemét? Nem néztem volna ki belőle! 

Nem tudtam sokáig agyalni ugyanis bejött a szobámba Scott.

- Hát te? - kérdeztem meglepődve. - Nem úgy volt, hogy az osztálytársatok anyukája elvisz suliba?

- De, csak Dylan itthon hagyott valamit. Aztán kiderült, hogy elhagyta. Azért kiabál vele apa.

- Értem! És te? Hogy-hogy feljöttél?

- Kíváncsi voltam rá, hogy, hogy vagy - na ez nekem már bűzlik. 

Chapter 04 - Four problem

Először is sziasztok!:) Másodszor pedig nagyon örülök az első kominak!Igen, tudom nem valami híres a blogom, de én örülök ennek az egy kommentnek is! Na, de csak ennyit szerettem volna mondani! 

Négy probléma

- Ti motorral vagytok? - kérdeztem döbbenten, amint kiléptünk négyen a suliból. 

-Igen. Nem ültél még motoron? - válaszolt Dave, majd kérdésére megráztam a fejem. - Akkor most fogsz! - kacsintott egyet, amire én mosolyogva és kipirultan lehajtottam a fejemet.

-Akkor mehetünk!-csapja össze a tenyerét az én megmentőm, Grace.-Én ésszerűen Zack mögé ülök fel, te Maddy Dave mögé!-ilyenkor Grace olyan, mint egy tábornok.Nem mersz neki nem-et mondani, mert tudod, hogy leüvölti a fejed. Odamentünk a motorokhoz, Dave felszállt, de én még haboztam egy kicsit.

- Mi az, nem mersz felülni? - mosolygott. - Gyere!

- Jó, oké! - Felvettem a sisakot, majd felültem én is a motorra, és Dave elindította a járművet. Habozás nélkül átöleltem a derekát, mert attól még, hogy soha életemben nem ültem motoron, attól még azt tudom, hogy hogyan kell rajta ülni.Na mire jók a filmek!? 

Az érzés, amikor a motoron ülsz miközben elhaladsz a gyönyörű városon át, az leírhatatlan!Kicsit talán elbambulhattam, ugyanis a motor hirtelen leállt. A srác levette a sisakját, így én is ezt tettem.- Na? Milyen volt? - kérdezte amint leszálltunk a járműről.

Chapter 03 - First look

Első látás

Reggel arra ébredtem, hogy valaki belerúgott a hasamba. A legnagyobb valószínűséggel Grace volt az. Csodálatos!Megint rosszat álmodik. Megnéztem az órát ami 6:43-at mutatott. Fáradt fejjel kikászálódtam az ágyból és a mosdóba mentem. Megmostam az arcom, majd visszamentem a szobába. Grace keresztben feküdt az ágyon és a lábai lelógtak, ez a látvány fogadott. Az ágy felé mentem, de aztán véletlenül belerúgtam az író asztalába.

- Ezt nem hiszem el! - fájlaltam a lábamat.

- Mmm...Mi az? - hallotam barátnőm rekedtes hangját.

- Jaj! Bocsi Grace! Felébresztettelek?

- Aha. De mindegy!Hány óra? - kérdezte.

- Tíz perc múlva lesz hét óra.

- Ohh. Akkor mindjárt itt lesznek Lisáék! - vigyorgott.

- Miért mikor jönnek?

- Háromnegyed nyolckor száll le a gép, úgyhogy körülbelül fél kilenc körül.

Chapter 02 - There sleep

 Ott alvás

Felszálltam a buszra, majd a Graceékhez legközelebbi buszmegállóban leszálltam. A házukhoz odaérve becsöngettem. Nem kellett sokat várnom, ugyanis barátnőm egyből a nyakamba ugrott.

- Szia Maddy! - köszönt vigyorogva. Bementünk a házba, majd a konyhába.

- Csókolom Mrs.Peterson! - köszöntem Grace anyukájának.

- Szia Maddy! Mi újság? - nézett rám mosolyogva és kíváncsian.

- Ááá. Semmi. Csak tudja az ikrek megint rossz fát tettek a tűzre.

- Értem!

- Mi akkor fel is megyünk anya! - szólt közbe barátnőm.

- Oké lányok, de előbb Grace!

- Igen? - nézett kíváncsian anyukájára.

- Holnap hazajön a nővéred! - mosolyodott el Mrs.Peterson.

- Ohh. Végre! - örült meg Grace. A nővéréről csak annyit tudok mondani, hogy már 25 éves és Californiában él a barátjával. - Már nagyon hiányzik!