Chapter 09 - Meeting

 Gyűlés

Lassan egy hónapja, hogy itt vagyok összezárva egy csomó kémmel, hackerrel, ügynökkel és… Davvel. Bevallom az utóbbi időben sikerült jobban megismernem, és habár egy seggfej, tud ő rendes is lenni. Amikor elsőnek beszélgettem vele még a suliban meg a motorozás után, azt hittem, hogy egy tök aranyos srác, aztán rájöttem, hogy David Shaw egy igazi barom. Persze jó értelemben, de azért nem olyan, mint Harold. Teljesen más! Igaz, hogy mindketten egoisták és sokszor mondanak perverzségeket, de míg Dave az elviselhető, de idegesítő kategóriába tartozik, addig Harold már tényleg az elviselhetetlen mércét üti. Egyébként az edzéssel kapcsolatban. Heti háromszor szoktunk gyakorolni Davvel és egyre jobban megy. Most is éppen edzünk, méghozzá most próbálom ki először a fegyvert. De csak az íjat. Már nagyon izgultam és ezt Dave is észrevette.

- Na, mi van hercegnő? – húzta a szokásos mosolyra száját. – Egyébként Rick kérdezi, hogy milyen ruhát fogsz felvenni a ma esti gyűlésre! – Nos, volt alkalmam összehaverkodni néhány emberrel és köztük volt Rick is. Ő kicsit másabb, mint a többiek… Azaz a saját neméhez vonzódik, vagyis meleg. Fél éve van itt és eleinte mindenki piszkálta, de Dave megvédte, így már nem meri senki sem bántani. Ja, és még egy apróság! Rick és Dave unokatesók, de Rick még csak tizenhat éves. Lány nem nagyon van itt. Rajtam kívül Holly, Lana, Valerie és Melissa van. Valerievel jól kijövök, Melissa meg eléggé visszahúzódó, de vele is jóba lettem.

Lanával meg néha elbeszélgetek, de nem nagyon találkozunk, hiszen egész nap a gépeken ügyködik, mivel ő is egy hacker. Viszont Holly nagyon idegesítő! Mintha Ashley ikertestvére lenne, csak annyi, hogy Holly nem egy ribanc. De természetre ugyan az. – Min gondolkodsz azzal a szép, vörös fejeddel? –kérdezte hirtelen Dave. Én csak belekönyököltem az oldalába és elröhögtem magam. – Na! Most fogd meg így az íjat! – kezdett el oktatni. 

- Tudom, hogy kell fogni egy íjat! – röhögtem el magam.

- Nem baj! – öltötte ki rám a nyelvét. Nem számít, hogy elmúlt húsz éves… Á, nem! Lerakta az eddig kezében tartott íjat, és tőlem is elvette azt, amelyiket én tartottam. A kezembe adott egy pisztolyt és én esetlenül megfogtam. Azóta nem fogtam fegyvert a kezemben amióta… lelőttem azt az embert. De most Dave mögém állt, ujjait rákulcsolta a csuklómra, majd még közelebb húzódott hozzám. A vérnyomásom az egekbe szökött és majd kiugrott a szívem. Éreztem, ahogy mellkasa fel és lesüllyed, s minden porcikámmal azon voltam, hogy ne ájuljak el.– Tartsd egyenesen a fegyvert! Megvan? – suttogta a szavakat a fülembe.

- Igen! – mondtam halkan.

- Most pedig, irányítsd rá a céltáblára! – teljesítettem parancsát, majd olyan közel hajolt hozzám, hogy ajkai szinte súrolták fülemet. – Most húzd meg a ravaszt! – És ekkor valaki megszólalt mögöttünk.

- Szerintem menjetek szobára, mivel itt vannak fiatalabbak is! – nevetett föl egy idegesítő férfihang.  Alden Dark. Találó név, nem? Alden és Dave már régóta ellenségek, attól a perctől kezdve, hogy Alden „ellopta” Davetől az akkori barátnőjét. Eleinte nagyon jóba voltak, de aztán, azóta az eset óta csak szekálják egymást meg vitatkoznak. – Vagy talán még nem feküdtetek le? Ohh… Miért is feküdne le a kicsi Maddy Daviddel, mikor itt van neki Alden! – húzta gúnyos mosolyra ajkait.

- Képzeld el, már rég meg volt! – Én csak értetlenül néztem fel a dühös Davidre, de Ő segély kérően nézett le rám. Én pedig – mint mindig - beadtam a derekam.

- Képzelem! – forgatta meg szürkés színű szemeit Alden.

- Igazat mond és jobb lesz, ha lekopsz Dark! – fenyegettem meg, de hát… az ilyesmiben én nem vagyok jó.

- Jajj, Madison! Ne nevettes már, hogy neked egy ilyen senki kell, mint Shaw! – nevetett fel, gúnyos mondatát befejezve.

- Menjünk innen Dave! Majd máskor bepótoljuk! – kezdtem el húzni kifele. – Mármint az edzést! –szóltam hátra a nevetgélő Aldenhez. Szerencsére a srácnak nem volt több hozzáfűznivalója, így simán el tudtunk onnan jönni Davvel. A folyosón megállt és én kérdő tekintettel néztem rá.

- Kösz, hogy kiálltál mellettem! – kezdett el hálálkodni.

- Jól jegyezd meg, mert többször nem lesz ilyen! – megráztam mutatóujjamat, de a fiú csak kiröhögött. – És mi az, hogy már rég meg volt? – idéztem fel Dave szavait, kicsit dühösen.

- Mit mondhattam volna? Utálod nem? – én csak bólintottam. – Mindig is azt mondogatta, hogy egy szűzlányt akar… khm, megerőszakolni. Hogy most tudja, vagyis csak azt hiszi, – javította ki magát Dave, rosszalló tekintetemet látva – hogy már nem vagy szűz, így nem akar rád mászni! Lényegében téged is kihúztalak a szarból!

- David Shaw… Az idegbe kergetsz! – sóhajtottam fel, majd ott hagytam az értetlen tekintetű srácot. Visszamentem a szobámba és előhalásztam a fiókomból egy vörös felsőt és egy fekete farmert. A ruhák egyébként nem az otthonomból valók, hanem a kezembe adtak egy csomó magazint, és onnan kellett kiválasztanom különböző ruhadarabokat. Két nap múlva, már egy kupacnyi ruhát találtam az ajtóm előtt. Igazából fogalmam sincs, hogy ezeket a ruhákat miért kaptam meg ingyen, de van rá egy-két tippem. A családomat és a barátaimat is hátra kellett hagynom ahhoz, hogy ők is, és én is biztonságban legyek. Visszatérve a ruhákra, néhányat Valerie választott ki, amik hát… mondhatni eléggé szexi göncök. Nem értem minek választott ki nekem olyan ruhákat, hisz’ úgy sem fogom őket hordani, de mindegy. Igazából az elmúlt egy hónap nem volt valami mozgalmas, mindössze annyit tudtam meg, hogy a Bázison nagyjából ötvenen szállunk meg. A Bázist csak azok hagyhatják el, akik már 2 éve itt vannak, vagy ha már túlképzettek. A Bázis vezetője pedig Deril Haynes. Ötven éves és remekül harcol, legalábbis Dave nekem ezt mondta. Még nem volt alkalmam a Vezetővel – a többiek leginkább csak így hívják – találkozni, hanem Dave mesélt róla. A ma esti gyűlésen viszont már lesz alkalmam vele találkozni, mivel még ez az első összejövetel, amire megyek. Habár érdekes, mert a többiek csak fél év után jelenhettek meg az ilyen találkozókon, ezért sem értettem, hogy én egy hónap után, miért mehetek el rá. Egyébként, amikor kimondom, illetve mondják, hogy Bázis, olyan, mintha egy katonai Bázisról lenne szó. Mondjuk van benne valami! Éppen végeztem az átöltözéssel, mikor kopogtattak és Valerie lépett be, mögötte pedig Melissa volt.

- Na, mi újság csajszi? – kérdezte mosolyogva Valerie. Az a helyzet, hogy ez a lány, túlságosan is emlékeztet Grace-re, - igaz, hogy Grace-nek szőke haja van, Valerie-nek pedig vörös, de nem külsőleg értettem – és ahányszor megszólal, ő jut az eszembe, s sokszor könnyekkel telik a szemem, ha hozzám beszél. Ez most sem volt máshogy. – Grace? – mosolyodik el kedvesen.

- A barátaim, a családom. – sóhajtok fel. A két lány, az elmúlt hónap során megértette azt is, amikor mondjuk csak két szót mondtam. Ők is átestek ezen! Csak fiatalabbak voltak.

- Na, most nincs itt ideje a szomorkodásnak! – szólalt meg hangosan Val, összecsapva tenyereit. – Előkészítjük a ruhádat, aztán elmehetnénk egy kicsit teniszezni is.

- Mi van a ruhámmal? – kérdeztem tőle fura arckifejezéssel.

- Nem mehetsz a gyűlésre ebben! – mutatott végig rajtam, közben elfintorodott.

- Tudod, tényleg hasonlítasz Grace-re! Nagyon! – nevettem fel. Legjobb barátnőm, ugyanis eléggé ruhamániás. Ha éppenséggel nem Zack-kel vagy velem tölti az idejét, akkor vagy vásárol, vagy a magazinokat bújja. Gondolom, ezért is válassza a divattervező szakmát.

- Jó lenne őt is megismerni! – mosolyodott el Valerie.

- Biztosan jól kijönnétek egymással! – nevettem fel megint.

- Lehetséges! De most foglalkozzunk a ruhával! – Val odaszaladt a ruhás szekrényemhez és elkezdett benne kutakodni. A ruháimat sorba dobálta ki, én pedig csak lestem, mint egy hülye.

- Muszáj kidobálnod a ruháimat?

- Így hiteles! Nem? – fordult egy pillanatra felénk. Mi Melissával csak összenéztünk, majd elröhögtük magunkat. Valerie hirtelen felállt, s kezében egy zöld, kötött pulcsi volt. – Maddy! Komolyan? – nézett rám lenézően.

- Azt még a nagyimtól kaptam! – vettem védelembe a ruhadarabot, majd kikaptam Valerie kezéből és az ágyra tettem. Valerie tovább keresgélt, aztán megakadt a szeme valamin. Pontosabban egy vérvörös, testhezálló, körülbelül combig érő ruhán. Biztos vagyok benne, hogy ezt is ő választotta ki!

- A-a! – mondtam gyorsan, még mielőtt kezembe adta volna a ruhát.

- De miért nem? – nyafogott. – Pedig olyan gyönyörű! – bámulta a ruhát csodálattal a szemében.

- Akkor inkább te vedd fel! – adtam neki az ötletet. Val csak egyetértően bólogatott, majd félre tette a ruhát, és nekiállt keresni egy újabbat. Ezúttal már egy olyat halászott ki, ami nekem is tetszett. Egy halvány rózsaszín, pánt nélküli ruha volt, amihez csupán egy fekete öv volt társítva. – Egyébként, miért kell így kiöltözni?

- Ha csak a Vezető van jelen, akkor bármilyen ruhában megjelenhetsz, de ha a Kormányzó is ott van, akkor viszont ki kell csípni magunkat!
- Értem. És ki az a Kormányzó?
- A pasid nem mondott el mindent? ...
- Ő nem a pasim! – sütöttem le szemeimet.
- Tök mindegy! A lényeg az, hogy a Kormányzó a legfőbb felhatalmazottja az összes Bázisnak!
- Több Bázis is van? – kérdeztem meglepődve.
- Igen! – szólalt meg Melissa. Nem sűrűn szólal meg, és néha még a hangja is kimegy a fejemből. – Bázisok világszerte vannak. Olvastad a Pokoli szerkezeteket?
- Igen. Miért?
- Na, ugye ott is benne volt, hogy több Intézet is van! Hát, itt meg Bázisok vannak!
- Aha. És akkor most én vagyok Tessa? – vigyorodtam el.
- Ha úgy vesszük! – nevetett fel Valerie.
- Te is olvastad?
- Attól még, hogy értek a divathoz, olvasni is tudok! – mikor már úgy gondoltuk, hogy elég lesz ebből az idétlen beszélgetésből, elmentünk teniszezni. Mivel hárman voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ketten kezdik, (Melissa és Valerie) és aki nyer, az játszik a harmadik emberrel (velem). És aki végleg megnyeri, az kiválaszthat egy-egy feladatot a másik két embernek. Az első kört Valerie nyerte meg. A másodikat is ő. Kétségkívül igencsak jól bánik a teniszütővel.
- Na, akkor Melissa! – fordult a mellettem álló, barna hajú lányhoz. – Neked az lesz a feladatod, hogy… - Mikor Val elmondta, hogy kinek mi a „feladata” mi megcsináltuk. Nem volt nehéz, szóval hamar túlestünk rajta. Azt hittem, hogy valami orbitális nagy hülyeséget talál ki, de úgy néz ki tévedtem. Visszamentünk a szobámba és elkezdtünk beszélgetni. Miután megtárgyaltunk minden „fontos” dolgot, Valerie és Melissa elmentek átöltözni, és úgy beszéltük meg, hogy majd egymást sminkeljük ki. Most komolyan! Egy bálba megyünk vagy mi? Felvettem az elkészített ruhát és mellé egy csodaszép nyakláncot társítottam. A lányok már öt perc múlva itt is voltak, mindenféle sminkkészletekkel együtt. Valerie engem sminkelt ki, én Melissát, és az utóbb említett lány pedig Valt.

Immáron teljes szettben szeltük át a szobákat, termeket, épületeket. Egy kétszárnyú ajtónál álltunk meg, amin gyönyörűen fel volt díszítve. Mikor kinyitottam az ajtót, egy nagytermet pillantottam meg, és egy csomó embert. Mindenki beszélgetett, vagy éppenséggel a frissen töltött pezsgőjéből, illetve borából ivott.
- Azt hittem, hogy csak ötvenen vagyunk a Bázison! – szólaltam meg.
- Ötvenen is vagyunk, – mosolygott Valerie. – de ilyenkor nem csak a kormányzó jön, hanem több fontosabb személy is megjelenik más-más világtájakról! – Valnek igaza volt, ugyanis amikor jobban szemügyre vettem az embertömeget, akkor láttam kínaiakat, színes bőrűeket, továbbá indiaiakat és még több fajta embert.
- Hölgyeim, isten hozta önöket a tanácsteremben! – jött oda hozzánk Dave. Fekete nadrágot és egy fehér, függőlegesen csíkos inget viselt. Kezében egy pezsgő volt, s miközben beszélt, kezeivel „hadonászott”. Majd oda nyújtott Valnek és Melissának is egy-egy poharat, aztán öntött a poharakba pezsgőt is. Végezetül odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit iszok.

- Bort. – Erre levett egy asztalról találomra egy üveg bort és beletöltötte a poharamba.
- Remélem, hogy az édeset szereted! – mosolyodott el a srác.
- Eltaláltad! – Dave közelebb jött hozzám, és belém karolt. Elvezetett egy hatalmas asztalhoz, kihúzott egy széket, mire én leültem.
- Milyen udvarias vagy ma! – dicsértem meg.
- Itt van a Kormányzó! Jó, hogy udvarias vagyok! – húzta ki magát büszkén.
- Mindjárt sejtettem! – mosolyodtam el és Dave leült a mellettem lévő székre. Közelebb hajolt, majd a fülembe súgott.
- Egyébként jól áll rajtad ez a ruha, és gyönyörű vagy benne! – a szívem egyre gyorsabban verdesett és pír szökött az arcomba.
- Köszönöm! – hajtottam le a fejem. Hatalmas tapsvihar támadt, mire én felnéztem. Már többen is ültek az asztalnál, és csak akkor vettem észre, hogy még néhány asztal van körülöttünk, csak azok kisebbek voltak. Mikor már mindenki elhelyezkedett, egy magas férfi, aki az asztalfőnél ült, megköszörülte a torkát, s így szólt:
- Üdvözlök mindenkit a ma esti gyűlésen! – kezdett bele egy szokásos beszédhez, amit általában csak filmekben hallottam. Dave megint közelebb hajolt hozzám.
- Aki éppen beszél, az a Kormányzó! A mellette álló, két nagydarab faszi pedig a testőrei.
- Az utóbbi hónapban, az egyik ügynökünk rátalált egy nagyon fontos személyre! – folytatta a Kormányzó. – David, kérlek, állj fel! – Egyszerre három ember is felállt, majd a Kormányzó kettőt leintett és Dave maradt állva. – Úgy értettem, hogy David Shaw! – nevetett fel jóízűen a Kormányzó. Dave büszkén kihúzta magát, és a férfit figyelte, ahogy én is és a többiek is. – Videó felvételen keresztül láttam, ahogyan edzést tartasz neki és meg kell, hogy mondjam, remek munkát végeztél! Egy hónap alatt sokat fejlett a hölgy, és bár benne van a vérében, elmondhatjuk, hogy ez nem semmi teljesítmény! Madison Blake. Kérlek, állj fel! – Mikor meghallottam a nevemet, esetlenül felálltam és szembe néztem a Kormányzóval. Nem ültem tőle messze, még így is láttam smaragdzöld szemeiben a csillogást. Viszont kicsit megilletődtem, és gondolom ezt Dave is észrevettem, mivel megkereste a kezemet, és ujjait rákulcsolta. Bátorítóan kicsit jobban megszorította, a Kormányzó pedig tovább folytatta a beszédét.