Chapter 10 - Date

Sziasztok! Hát végre meg is hoztam a tizedik részt, ami Grace szemszögéből íródott és kicsit hosszú is lett. Tudom, hétvégére terveztem, hogy kirakom, csak hát elmentünk egy hosszú hétvégére, és tegnap este értünk haza, szóval már semmi energiám nem volt még elővenni  laptopot. De itt van, úgyhogy jó szórakozást! 

A randi

~Grace~

Ahogy betettem a lábam a suliba, éreztem magamon a többiek tekintetét. Kényelmetlen érzés volt, de nem érdekelt. Az életem egy hónap alatt csúszott szét. A legjobb barátnőm eltűnt, a barátom pedig megcsalt. Már az sem érdekelt, hogy milyen ruhában járkálok, hanem csak felvettem egy sima pólót, egy szürke pulcsit és egy egyszerű nadrágot. Már nem voltam az a mindig jókedvű, divatos ruhákban járkáló lány, akit a legtöbben ismertek. Egy depressziós, szürke kisegér lettem, és ha elhaladok a folyosón, szánakozó tekintettel mérnek végig. Amint beértem a terembe, leültem a helyemre és üres tekintettel vártam, hogy becsöngessenek. Két perc múlva be is jött a tanár, viszont tekintete rajtam állapodott meg.

- Grace, az igazgató kéri, hogy menj fel az irodájába! – szólt hozzám a harmincas éveiben járó, Miss Collins.

- Azt nem mondta, hogy mit szeretne?

Chapter 09 - Meeting

 Gyűlés

Lassan egy hónapja, hogy itt vagyok összezárva egy csomó kémmel, hackerrel, ügynökkel és… Davvel. Bevallom az utóbbi időben sikerült jobban megismernem, és habár egy seggfej, tud ő rendes is lenni. Amikor elsőnek beszélgettem vele még a suliban meg a motorozás után, azt hittem, hogy egy tök aranyos srác, aztán rájöttem, hogy David Shaw egy igazi barom. Persze jó értelemben, de azért nem olyan, mint Harold. Teljesen más! Igaz, hogy mindketten egoisták és sokszor mondanak perverzségeket, de míg Dave az elviselhető, de idegesítő kategóriába tartozik, addig Harold már tényleg az elviselhetetlen mércét üti. Egyébként az edzéssel kapcsolatban. Heti háromszor szoktunk gyakorolni Davvel és egyre jobban megy. Most is éppen edzünk, méghozzá most próbálom ki először a fegyvert. De csak az íjat. Már nagyon izgultam és ezt Dave is észrevette.

- Na, mi van hercegnő? – húzta a szokásos mosolyra száját. – Egyébként Rick kérdezi, hogy milyen ruhát fogsz felvenni a ma esti gyűlésre! – Nos, volt alkalmam összehaverkodni néhány emberrel és köztük volt Rick is. Ő kicsit másabb, mint a többiek… Azaz a saját neméhez vonzódik, vagyis meleg. Fél éve van itt és eleinte mindenki piszkálta, de Dave megvédte, így már nem meri senki sem bántani. Ja, és még egy apróság! Rick és Dave unokatesók, de Rick még csak tizenhat éves. Lány nem nagyon van itt. Rajtam kívül Holly, Lana, Valerie és Melissa van. Valerievel jól kijövök, Melissa meg eléggé visszahúzódó, de vele is jóba lettem.

Chapter 08 - Devoured

Elrabolva

 

„Üdv a klubban!” Ezt, hogy érthette? Már éppen nyitottam volna a szám, hogy megkérdezzem, de inkább becsuktam. Dave felállt és rám nézett.

- Gondolom, most azon gondolkodsz, hogy ezt pontosan hogyan is érthettem. – Ez a fejembe lát vagy mi? – Majd úgyis rájössz!

- Nem lenne egyszerűbb, ha mondjuk… elmondanád?

- Nem! – újból megjelent arcán az a pimasz vigyor.

- Legalább azt áruld el, hogy miért hoztál ide! – mutattam körbe jobb kezemmel.
- Ez a hely nyújtja számodra a biztonságot! Én csak az utasításokat végzem!
- Miféle utasításokat? – összeráncolt homlokkal néztem rá.
- Túl sok a kérdés… - húzta kínos mosolyra ajkait.
- Inkább túl sok a rejtély! – egészítettem ki. – Apámnak dolgozol, vagy mi?

- Éppen ellenkezőleg!

Chapter 07 - Diary

Hát, sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy megint egy hónap kihagyás volt a részek között, de az internetszolgáltatónk úgy döntött, hogy két hétig nem lesz internet. De legalább volt időm megírni két részt is, úgyhogy a következőt már jövőhéten felteszem.

A napló

Dave leült az ágyam melletti székre, én pedig szépen lassan elaludtam. Álmomban egy teljesen más, ám gyönyörű helyen találtam magam. Ahogy körbenéztem, a szivárvány minden színében pompázó erdő sokaságot láttam. Jómagam egy hatalmas domb tetején álltam. Kicsit messzebb tőlem egy világoskék színben tükröződő tavat pillantottam meg és egy vékony faágat, ami kicsit belelógott a vízbe. A faágon ült egy kis rózsaszín és kék színű madárka. Úgy gondoltam, hogy közelebb megyek hozzá, így elindultam. Óvatosan lépkedtem, nehogy rálépjek valamire és közben a fák lombkoronáiban tündököltem. A látvány csodaszép volt és teljesen lenyűgözött. Egyre közelebb és közelebb kerültem az apró állathoz, de mintha az egyre inkább elhalványult volna.

OFF bejegyzés - Díj#1

Az első díjamat köszönöm szépen Lucy Bergernek!:)

Szabályok:

- Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van!

- Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat!

- Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra, stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról!

- Írj 12 dolgot a saját blogodról!

- Válaszolj 12 kérdésre!

- Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!

- Kommentelj annak a blogjára egy fejezethez ( vagy akármihez), akitől kaptad, mert mindenkinek jól esik a visszajelzés!

- Cseréljetek linket is, rakd ki azt akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki!

- Küldd tovább min. 12 embernek!

Ha, beszállsz a díjrendszerbe , kérlek mindig gondoskodj róla, hogy a link Dorothy oldalára vezessen vissza, ha valaki nem értené, az is tudjon tájékozódni!

Chapter 06 - What about me?

Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy nem a múlt héten hoztam a részt, de közbe jöttek itt dolgok!

De!Ez a rész most hosszabb lett, mint a többi, ugyanis pontosan 1700 szóból áll!

Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)

Mi van velem?

Na nem azt mondom, hogy egy sötét szobában ébredtem, mert ez így nem igaz. A „szoba” fehér színű volt és azt a tipikus kórházi szagot éreztem. Megpróbáltam felülni, de a fejem iszonyatosan sajogni kezdett. Kicsit megszédültem, ezért gyorsan visszahajtottam fejemet a kényelmetlen, párnának nevezett anyagra. Megvártam, amíg a fájdalom enyhül egy picit, majd oldalra fordítottam még mindig sajgó fejemet. Rögtön rájöttem, hogy egy kórteremben fekszem és nem voltam egyedül. Az ikrek a másik ágyon aludtak, de Dylan lába Scott fejénél kötött ki és ez ugyanígy fordítva. Anya is ott volt csak Ő a széken helyezkedett el. Szemei le voltak csukódva, ezért lekövetkeztettem, hogy az igazak álmát alussza. Apa volt az egyetlen, akit nem láttam a kórteremben. Félreértés ne essék nem igazán hiányzott. Aztán később rájöttem, hogy itt van, ugyanis bejött egy orvossal a háta mögött. 

- Jó reggelt Blake kisasszony! Hogy érzi magát? - kérdezte a pasas. 

- Mint egy sza…Hát ömm..Nem vagyok a legjobb állapotban! 

- Értem! Esetleg rosszul van..? 

- Nem, viszont irtózatosan fáj a fejem és nem emlékszem, hogy miért kötöttem ki itt - mutattam körbe. 

Chapter 05 - Stella

Sziasztok!Adamet átkereszteltem Davidre. Magam sem értem, hogy miért. 
És egy új karakterrel bővült a ,,szereplők modul":)

Stella

Reggel nagy kiabálásra ébredtem. 

A tegnapi napom elég érdekesre sikeredett. Fel se fogtam a tegnap hallottakat és látottakat. Összetört a telefonom, Harold azt mondta, hogy szeret és megláttam apámat, amint épp megcsalja anyát. Végül is csak a titkárnőjével csókolóztak. A házunkban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak! Elmondjam anyának? Vagy az rossz ötlet? De apa akkor is megcsalja! Tudom már! Nem mondhatom el anyának, mert akkor biztos összetörne a szíve. Ennyi év házasság után…Hogy lehet apa ilyen szemét? Nem néztem volna ki belőle! 

Nem tudtam sokáig agyalni ugyanis bejött a szobámba Scott.

- Hát te? - kérdeztem meglepődve. - Nem úgy volt, hogy az osztálytársatok anyukája elvisz suliba?

- De, csak Dylan itthon hagyott valamit. Aztán kiderült, hogy elhagyta. Azért kiabál vele apa.

- Értem! És te? Hogy-hogy feljöttél?

- Kíváncsi voltam rá, hogy, hogy vagy - na ez nekem már bűzlik. 

Chapter 04 - Four problem

Először is sziasztok!:) Másodszor pedig nagyon örülök az első kominak!Igen, tudom nem valami híres a blogom, de én örülök ennek az egy kommentnek is! Na, de csak ennyit szerettem volna mondani! 

Négy probléma

- Ti motorral vagytok? - kérdeztem döbbenten, amint kiléptünk négyen a suliból. 

-Igen. Nem ültél még motoron? - válaszolt Dave, majd kérdésére megráztam a fejem. - Akkor most fogsz! - kacsintott egyet, amire én mosolyogva és kipirultan lehajtottam a fejemet.

-Akkor mehetünk!-csapja össze a tenyerét az én megmentőm, Grace.-Én ésszerűen Zack mögé ülök fel, te Maddy Dave mögé!-ilyenkor Grace olyan, mint egy tábornok.Nem mersz neki nem-et mondani, mert tudod, hogy leüvölti a fejed. Odamentünk a motorokhoz, Dave felszállt, de én még haboztam egy kicsit.

- Mi az, nem mersz felülni? - mosolygott. - Gyere!

- Jó, oké! - Felvettem a sisakot, majd felültem én is a motorra, és Dave elindította a járművet. Habozás nélkül átöleltem a derekát, mert attól még, hogy soha életemben nem ültem motoron, attól még azt tudom, hogy hogyan kell rajta ülni.Na mire jók a filmek!? 

Az érzés, amikor a motoron ülsz miközben elhaladsz a gyönyörű városon át, az leírhatatlan!Kicsit talán elbambulhattam, ugyanis a motor hirtelen leállt. A srác levette a sisakját, így én is ezt tettem.- Na? Milyen volt? - kérdezte amint leszálltunk a járműről.