Eltűntem!? (Már megint...)

Nos sziasztok drága olvasóim, akik még nem hagytak cserben!:) Bár elhiszem, hogy már eléggé idegesíthet titeket, hogy nagyon ritkán hozok részt, de... könnyen jött, könnyen ment.:/ Ezzel nem azt akarom közölni veletek, hogy abbahagyom a blogot... ahhoz túl maximalista vagyok:D Csak azt hiszem, hogy ideje kijelentenem, hogy lesz egy "kis" SZÜNET! Ugyan nem tudom, hogy mennyi ideig, de ne essetek kétségbe, ugyanis Wattpadon most elkezdtem egy új történetet, ami nem más, mint egy Cameron Dallas AU. Jól látjátok... AU. Azaz Cameron játszik benne, viszont ebben a sztoriban nem híres. Ezen a LINKEN tekinthetitek meg! Ja és korábban meséltem nektek egy másik történetről... Nos, hogy annak mi lesz a sorsa azt még nem tudom, de az alap sztori már meg van, szóval még jelentkezni fogok!:D
Visszatérve A Szavak Mesterére... a 14.rész már készülőben van, de úgy döntöttem, hogy majd csak akkor publikálom, amikor már biztos vagyok benne, hogy a blogon újra aktív leszek! Remélem, hogy ezt megértitek!:)

Ölel titeket: Renee<3

Különkiadás (1 éves múlt a blog)

Sziasztok! Nos, meg is írtam a különkiadást, ami mondjuk nem lett valami hosszú, de azért egy-két érdekesség van benne, szóval érdemes lenne elolvasni!;) A 14.részről ne is kérdezzetek, ugyanis semmi ihletem nincs! Próbálok agyalni valami izgalmasabb fejezeten, de egyelőre még nem találtam ki semmit:/ 
Továbbá köszönöm a 12 feliratkozót, a 11000+ megtekintést és a 45 kommentet! Aranyosak vagytok!:)

Ééés még annyi lenne, hogy már elkezdtem gondolkodni egy új történeten, ami nem lenne olyan rövid, de nem is olyan hosszú! A Szavak Mesterét egyébként két évadosra tervezem, bár egyelőre még az első évad is nehezen íródik meg, de próbálok rendszeresebbé válni! Szóval a kérdésem a következő lenne:

Ki lenne vevő egy új történetre, ami mondjuk még nem mostanában fog megvalósulni, de a nyár folyamán kerítek rá időt!?

~Író szemszöge~

Dave csendben üldögélt egymagában, mostanra már teljes öltözetben és az előbbi szituáción jártak a gondolatai. Maddy arckifejezése, amint meglátta a fiút teljesen meztelenül az… egészen nagy vágyat keltett Davidben. Nem szabadott volna, de eléggé megkedvelte a lányt, viszont örök hűséget fogadott,
hogy soha többé nem lesz szerelmes. De ha mégis, akkor inkább távol tartotta magától a lányt, mert tudta magáról, hogy egy szörnyeteggé vált. Igaz, hogy nem mutatta ki, de sajnos volt egy olyan énje, ami nem túl biztonságos emberekre nézve. Persze a rossz oldala nem egyről a kettőre jött elő. A fiú ugyanis egész életében egy szerethető srác volt, csak sajnos átesett egy rossz korszakon, amikor is nagyon megváltozott. Maddynek próbálja a szerethető énjét mutatni, de sokszor megtörténik, hogy kifordul önmagából.

OFF bejegyzés - Díj#3

Először is szeretném megköszönni a díjat Thea Quinceynek!:)
(Egyébként a díjat még pár hónapja kaptam, csak még nem igazán álltam neki a kitöltésének.)

Szabályok:

♦ Köszönd meg a díjat, és tedd ki, akitől kaptad!

♦ Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!

♦ Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

♦ Írj 12 dolgot a saját blogodról!

♦ Válaszolj 12 kérdésre!

♦ Tegyél fel 12 kérdést!

♦ Kommentelj annak a blogján egy bejegyzéshez, akitől kaptad, hisz mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény; a lényeg, hogy építő jellegű legyen. (Ha a díj bejegyzés alá kommentelsz, az nem számít, ;) )

♦ Cseréljetek linket!

♦ Küldd tovább 12 embernek!

♦ Tedd ki a plecsnit jól látható helyre, úgy, hogy az én blogomra vezessen!

Chapter 13 - Mom?

Sziasztok! Hát igen... jó pár hónap késéssel, de a 13.rész is megjött! Aki esetleg nem olvasta el az előző bejegyzést amit írtam, annak közölném, hogy a blog 1 éves szülinapja alkalmából készülőben van egy különleges fejezet (kinek mi). A következő rész már csak nyári szünetben lesz kész, de azért remélem nem hagytok cserben a sok kihagyás után sem! Jó olvasást!:)

 Anya?

Minden csak úgy öt perc leforgása alatt történt. Az egyik pillanatban még Frank csókolgatott, a másikban pedig már Aron ütötte a férfit megállás nélkül. A tőr, ami a kezében volt, egyébként valahova elkeveredett a nagy verekedés közben. Én csak üres tekintettel néztem végig a jelenetet tekintve, hogy óriás mennyiségű drog került a szervezetembe. Aron egy utolsó balossal ki is ütötte elrabolónkat, majd odajött hozzám, és felkapott.

- Most szépen megpróbálunk kijutni! – kezdett el rohanni, én pedig átkaroltam a nyakát.

- Tudom, hogy merre van a kijárat, Aron! – suttogtam alig hallhatóan. A héten talán ezek voltak az első szavaim.

- És merre?

- Látod a táblákat a falon? – Aron bólintott. – Ha végig a sast követed, akkor el fogunk jutni a kijárathoz!

- A sast. Értettem! – A fiú követte az általam emlegetett sas szimbólumos táblákat, és el is jutottunk a kijárathoz. És hogy ezt honnan tudtam?

Kis helyzetjelentés

Sziasztok! Mint tudjátok kissé elvagyok maradva a részekkel és a 13.-at sem tudom, hogy mikor tudom befejezni, mivel néhány hete elromlott a gépem szóval szervizben volt, így nem tudtam legépelni semmit. Most már tényleg megpróbálok igyekezni, de lehet, hogy csak nyáron tudom hozni a részeket, addig talán többet is megtudok írni egyszerre, így nem kell rájuk hónapokat várni. Szóval ha minden igaz, május vagy június környékén hozom a 13.részt, vagy talán addig fel is teszem, mindenesetre a többit majd csak nyári szünetben teszem fel. Viszont Wattpadra mostantól két hetente jönnek a részek.

Továbbá...
A blog 2016. március 3.-án lett egy éves, és ennek örömére, majd hozni fogok egy különkiadást, amint lesz időm megírni. És így a végére bocsánatot szeretnék kérni a sok késésért, de duli időben nem egyszerű, főleg, hogy még csak most lett újra jó a laptopom!

OFF bejegyzés - Wattpad

Nos, sziasztok! Mééég mindig nem fejeztem be a kövi részt, szóval a héten nem hiszem, hogy feltudom tenni... Viszont! Madison és Dave története, ezentúl elérhető Wattpadon is! Az első részt már fel is töltöttem szóval ha valakit esetleg érdekel, akkor íme a link: A Szavak Mestere (Wattpad)
Igazából vannak olyanok, akik Wattpadon jobban szeretnek olvasni, így gondoltam, hogy megpróbálkozom én is az oldallal.
Ami a 13. részt illeti, nos... készülőben van, ami annyit tesz, hogy a felét már sikerült megírnom, de a másik feléhez még kéne egy kis ihlet.

Chapter 12 - A psychopath

Sziasztok! Tudom elég sok késéssel, de az év első napján meghoztam a 12.részt, ami bár nem lett olyan hosszú, azért remélem, hogy tetszeni fog!:)

Pszichopata

Vagy egy percen keresztül pislogtam némán a sötét hajú fiúra, majd egy nagyon „értelmes” kérdést tettem fel.

- Mi van?

- Jól hallottad! Csak egy csókról van szó! – vigyorodott el gúnyosan.

- Nem kérünk a kis játékaidból Alden! Gyere Maddy, menjünk! – fogta meg a kezemet Dave, de Alden még utánunk szólt.

- Csak nehogy rájöjjön a kis titkodra Shaw! Csak nehogy rájöjjön… – röhögött fel a srác, de Dave nem igazán törődött vele.

- Milyen titokról beszélt? – kérdeztem a kezemet fogó fiútól.

- Semmi, mindegy. Nem érdekes… - rám se nézett miközben beszélt, hanem valami mást vagy valakit követett a tekintetével. Mikor ugyanarra a pontra néztem, mind David, megakadt a szemem… a Vezetőn. Szóval követjük. De miért?

- Dave – szólaltam meg egy kis idő után, mikor már áthaladtunk egy csomó – számomra ismeretlen – szobán.

- Igen? – nézett rám egy pillanatra a srác.

- Hol vagyunk? Vagy hová megyünk? – kezdtem el suttogni, nehogy észrevegye a Vezető, hogy követjük.

- Őszintén? Fogalmam sincs.

Chapter 11 - Who is Frank?

Hát, sziasztok! Igen, tudom megint késtem, de egyszerűen se energiám, se időm nem volt megírni a részt. Ez most egy kicsit gagyi lett, de azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!:) Ja, és gondolom észrevettétek, hogy megújult a blog designja, amit Frannak köszönhetünk!!!:*

Ki az a Frank?

~Madison~

Az épületben lévő emberek tapsa hallatszódott, amit nekem szántak. Hogy miért tört ki mindenki üdvrivalgásban? Erre egész egyszerűen az a válasz, hogy a Kormányzó azt találta ki, hogy majd én fogom megölni a Szavak Mesterét. Egy hang se jött ki a torkomon és csak bámultam kidülledt szemekkel, a büszkén végig mérő férfira.

- Hogy… én? – kérdeztem csodálkozva és egy kicsit rémülten. Dave említette, hogy csak én állíthatom meg a Szavak Mesterét, de hogy megöljem? Mondjuk a „megállítani” az legtöbbször a „megölnit” jelenti, csak akkor ebbe még nem gondoltam bele. Egy nagyon erős emberről beszélünk és én… hát a szerencsétlen kategóriába tartozom. Az még oké, hogy szerencsétlenkedésem ellenére jól harcolok, - ez kicsit nagyképűen hangzott - de egy ilyen veszélyes ember megölése? Engem el is felejthetnek!

- Igen, te! Ki más? – nevetett fel a Kormányzó.

OFF bejegyzés - Díj#2

Sziasztok! Nem, még mindig nem egy új részt hoztam! Sajnálom, de még nem végeztem vele!:/ Éééés... a blog megkapta a második díját!!!:)

 Második díjamat köszönöm szépen Kate Avengers-nek!:)

(Viszont ez az első Liebster Award díjam^^)

 Szabályok:

1. Írd le, hogy kitől kaptad. ✓
2. Írj magadról 10 dolgot.✓
3. Válaszolj 10 kérdésre. ✓
4. Tegyél fel 10 kérdést. ✓
5. Küld tovább (10) 5 embernek. ✓

OFF bejegyzés - Fél éves a blog!(+infó)

Hát sziasztok! Nem, még nem az új részt hoztam, hanem egy kis közleménnyel jöttem!

Először is: a blogot 2015.03.01.-én nyitottam meg, így pont ma fél éves a blog! Nem igazán tudom, hogy ilyenkor mit is lehetne mondani, így én inkább csak megköszönöm a kommenteket, a pipákat és a feliratkozókat is egyaránt! Nekem ez sokat jelent, és ha nem is olyan sokan, de olvassák a blogomat, az nekem nagy öröm!:)

Másodszor pedig: ugye elkezdődött a suli és most már egy fokkal nehezebb is lesz a tananyag, szóval bele kell húznom, ugyanis a tavalyi átlagom nem igazán volt kiemelkedő. Ezért mostantól két hetente fogok részt hozni, ezáltal több időm lesz megírni a részeket és a tanulást sem fogom elhanyagolni. Szóval a tizenegyedik részt majd csak jövőhéten publikálom, de egyébként sem végeztem még vele.

Mindenkinek jó (?) tanévkezdést, és fel a fejjel!:D (Nekem már az első napom katasztrófa volt)

Chapter 10 - Date

Sziasztok! Hát végre meg is hoztam a tizedik részt, ami Grace szemszögéből íródott és kicsit hosszú is lett. Tudom, hétvégére terveztem, hogy kirakom, csak hát elmentünk egy hosszú hétvégére, és tegnap este értünk haza, szóval már semmi energiám nem volt még elővenni  laptopot. De itt van, úgyhogy jó szórakozást! 

A randi

~Grace~

Ahogy betettem a lábam a suliba, éreztem magamon a többiek tekintetét. Kényelmetlen érzés volt, de nem érdekelt. Az életem egy hónap alatt csúszott szét. A legjobb barátnőm eltűnt, a barátom pedig megcsalt. Már az sem érdekelt, hogy milyen ruhában járkálok, hanem csak felvettem egy sima pólót, egy szürke pulcsit és egy egyszerű nadrágot. Már nem voltam az a mindig jókedvű, divatos ruhákban járkáló lány, akit a legtöbben ismertek. Egy depressziós, szürke kisegér lettem, és ha elhaladok a folyosón, szánakozó tekintettel mérnek végig. Amint beértem a terembe, leültem a helyemre és üres tekintettel vártam, hogy becsöngessenek. Két perc múlva be is jött a tanár, viszont tekintete rajtam állapodott meg.

- Grace, az igazgató kéri, hogy menj fel az irodájába! – szólt hozzám a harmincas éveiben járó, Miss Collins.

- Azt nem mondta, hogy mit szeretne?

Chapter 09 - Meeting

 Gyűlés

Lassan egy hónapja, hogy itt vagyok összezárva egy csomó kémmel, hackerrel, ügynökkel és… Davvel. Bevallom az utóbbi időben sikerült jobban megismernem, és habár egy seggfej, tud ő rendes is lenni. Amikor elsőnek beszélgettem vele még a suliban meg a motorozás után, azt hittem, hogy egy tök aranyos srác, aztán rájöttem, hogy David Shaw egy igazi barom. Persze jó értelemben, de azért nem olyan, mint Harold. Teljesen más! Igaz, hogy mindketten egoisták és sokszor mondanak perverzségeket, de míg Dave az elviselhető, de idegesítő kategóriába tartozik, addig Harold már tényleg az elviselhetetlen mércét üti. Egyébként az edzéssel kapcsolatban. Heti háromszor szoktunk gyakorolni Davvel és egyre jobban megy. Most is éppen edzünk, méghozzá most próbálom ki először a fegyvert. De csak az íjat. Már nagyon izgultam és ezt Dave is észrevette.

- Na, mi van hercegnő? – húzta a szokásos mosolyra száját. – Egyébként Rick kérdezi, hogy milyen ruhát fogsz felvenni a ma esti gyűlésre! – Nos, volt alkalmam összehaverkodni néhány emberrel és köztük volt Rick is. Ő kicsit másabb, mint a többiek… Azaz a saját neméhez vonzódik, vagyis meleg. Fél éve van itt és eleinte mindenki piszkálta, de Dave megvédte, így már nem meri senki sem bántani. Ja, és még egy apróság! Rick és Dave unokatesók, de Rick még csak tizenhat éves. Lány nem nagyon van itt. Rajtam kívül Holly, Lana, Valerie és Melissa van. Valerievel jól kijövök, Melissa meg eléggé visszahúzódó, de vele is jóba lettem.

Chapter 08 - Devoured

Elrabolva

 

„Üdv a klubban!” Ezt, hogy érthette? Már éppen nyitottam volna a szám, hogy megkérdezzem, de inkább becsuktam. Dave felállt és rám nézett.

- Gondolom, most azon gondolkodsz, hogy ezt pontosan hogyan is érthettem. – Ez a fejembe lát vagy mi? – Majd úgyis rájössz!

- Nem lenne egyszerűbb, ha mondjuk… elmondanád?

- Nem! – újból megjelent arcán az a pimasz vigyor.

- Legalább azt áruld el, hogy miért hoztál ide! – mutattam körbe jobb kezemmel.
- Ez a hely nyújtja számodra a biztonságot! Én csak az utasításokat végzem!
- Miféle utasításokat? – összeráncolt homlokkal néztem rá.
- Túl sok a kérdés… - húzta kínos mosolyra ajkait.
- Inkább túl sok a rejtély! – egészítettem ki. – Apámnak dolgozol, vagy mi?

- Éppen ellenkezőleg!

Chapter 07 - Diary

Hát, sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy megint egy hónap kihagyás volt a részek között, de az internetszolgáltatónk úgy döntött, hogy két hétig nem lesz internet. De legalább volt időm megírni két részt is, úgyhogy a következőt már jövőhéten felteszem.

A napló

Dave leült az ágyam melletti székre, én pedig szépen lassan elaludtam. Álmomban egy teljesen más, ám gyönyörű helyen találtam magam. Ahogy körbenéztem, a szivárvány minden színében pompázó erdő sokaságot láttam. Jómagam egy hatalmas domb tetején álltam. Kicsit messzebb tőlem egy világoskék színben tükröződő tavat pillantottam meg és egy vékony faágat, ami kicsit belelógott a vízbe. A faágon ült egy kis rózsaszín és kék színű madárka. Úgy gondoltam, hogy közelebb megyek hozzá, így elindultam. Óvatosan lépkedtem, nehogy rálépjek valamire és közben a fák lombkoronáiban tündököltem. A látvány csodaszép volt és teljesen lenyűgözött. Egyre közelebb és közelebb kerültem az apró állathoz, de mintha az egyre inkább elhalványult volna.

OFF bejegyzés - Díj#1

Az első díjamat köszönöm szépen Lucy Bergernek!:)

Szabályok:

- Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van!

- Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat!

- Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra, stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról!

- Írj 12 dolgot a saját blogodról!

- Válaszolj 12 kérdésre!

- Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!

- Kommentelj annak a blogjára egy fejezethez ( vagy akármihez), akitől kaptad, mert mindenkinek jól esik a visszajelzés!

- Cseréljetek linket is, rakd ki azt akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki!

- Küldd tovább min. 12 embernek!

Ha, beszállsz a díjrendszerbe , kérlek mindig gondoskodj róla, hogy a link Dorothy oldalára vezessen vissza, ha valaki nem értené, az is tudjon tájékozódni!

Chapter 06 - What about me?

Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy nem a múlt héten hoztam a részt, de közbe jöttek itt dolgok!

De!Ez a rész most hosszabb lett, mint a többi, ugyanis pontosan 1700 szóból áll!

Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)

Mi van velem?

Na nem azt mondom, hogy egy sötét szobában ébredtem, mert ez így nem igaz. A „szoba” fehér színű volt és azt a tipikus kórházi szagot éreztem. Megpróbáltam felülni, de a fejem iszonyatosan sajogni kezdett. Kicsit megszédültem, ezért gyorsan visszahajtottam fejemet a kényelmetlen, párnának nevezett anyagra. Megvártam, amíg a fájdalom enyhül egy picit, majd oldalra fordítottam még mindig sajgó fejemet. Rögtön rájöttem, hogy egy kórteremben fekszem és nem voltam egyedül. Az ikrek a másik ágyon aludtak, de Dylan lába Scott fejénél kötött ki és ez ugyanígy fordítva. Anya is ott volt csak Ő a széken helyezkedett el. Szemei le voltak csukódva, ezért lekövetkeztettem, hogy az igazak álmát alussza. Apa volt az egyetlen, akit nem láttam a kórteremben. Félreértés ne essék nem igazán hiányzott. Aztán később rájöttem, hogy itt van, ugyanis bejött egy orvossal a háta mögött. 

- Jó reggelt Blake kisasszony! Hogy érzi magát? - kérdezte a pasas. 

- Mint egy sza…Hát ömm..Nem vagyok a legjobb állapotban! 

- Értem! Esetleg rosszul van..? 

- Nem, viszont irtózatosan fáj a fejem és nem emlékszem, hogy miért kötöttem ki itt - mutattam körbe. 

Chapter 05 - Stella

Sziasztok!Adamet átkereszteltem Davidre. Magam sem értem, hogy miért. 
És egy új karakterrel bővült a ,,szereplők modul":)

Stella

Reggel nagy kiabálásra ébredtem. 

A tegnapi napom elég érdekesre sikeredett. Fel se fogtam a tegnap hallottakat és látottakat. Összetört a telefonom, Harold azt mondta, hogy szeret és megláttam apámat, amint épp megcsalja anyát. Végül is csak a titkárnőjével csókolóztak. A házunkban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak! Elmondjam anyának? Vagy az rossz ötlet? De apa akkor is megcsalja! Tudom már! Nem mondhatom el anyának, mert akkor biztos összetörne a szíve. Ennyi év házasság után…Hogy lehet apa ilyen szemét? Nem néztem volna ki belőle! 

Nem tudtam sokáig agyalni ugyanis bejött a szobámba Scott.

- Hát te? - kérdeztem meglepődve. - Nem úgy volt, hogy az osztálytársatok anyukája elvisz suliba?

- De, csak Dylan itthon hagyott valamit. Aztán kiderült, hogy elhagyta. Azért kiabál vele apa.

- Értem! És te? Hogy-hogy feljöttél?

- Kíváncsi voltam rá, hogy, hogy vagy - na ez nekem már bűzlik. 

Chapter 04 - Four problem

Először is sziasztok!:) Másodszor pedig nagyon örülök az első kominak!Igen, tudom nem valami híres a blogom, de én örülök ennek az egy kommentnek is! Na, de csak ennyit szerettem volna mondani! 

Négy probléma

- Ti motorral vagytok? - kérdeztem döbbenten, amint kiléptünk négyen a suliból. 

-Igen. Nem ültél még motoron? - válaszolt Dave, majd kérdésére megráztam a fejem. - Akkor most fogsz! - kacsintott egyet, amire én mosolyogva és kipirultan lehajtottam a fejemet.

-Akkor mehetünk!-csapja össze a tenyerét az én megmentőm, Grace.-Én ésszerűen Zack mögé ülök fel, te Maddy Dave mögé!-ilyenkor Grace olyan, mint egy tábornok.Nem mersz neki nem-et mondani, mert tudod, hogy leüvölti a fejed. Odamentünk a motorokhoz, Dave felszállt, de én még haboztam egy kicsit.

- Mi az, nem mersz felülni? - mosolygott. - Gyere!

- Jó, oké! - Felvettem a sisakot, majd felültem én is a motorra, és Dave elindította a járművet. Habozás nélkül átöleltem a derekát, mert attól még, hogy soha életemben nem ültem motoron, attól még azt tudom, hogy hogyan kell rajta ülni.Na mire jók a filmek!? 

Az érzés, amikor a motoron ülsz miközben elhaladsz a gyönyörű városon át, az leírhatatlan!Kicsit talán elbambulhattam, ugyanis a motor hirtelen leállt. A srác levette a sisakját, így én is ezt tettem.- Na? Milyen volt? - kérdezte amint leszálltunk a járműről.

Chapter 03 - First look

Első látás

Reggel arra ébredtem, hogy valaki belerúgott a hasamba. A legnagyobb valószínűséggel Grace volt az. Csodálatos!Megint rosszat álmodik. Megnéztem az órát ami 6:43-at mutatott. Fáradt fejjel kikászálódtam az ágyból és a mosdóba mentem. Megmostam az arcom, majd visszamentem a szobába. Grace keresztben feküdt az ágyon és a lábai lelógtak, ez a látvány fogadott. Az ágy felé mentem, de aztán véletlenül belerúgtam az író asztalába.

- Ezt nem hiszem el! - fájlaltam a lábamat.

- Mmm...Mi az? - hallotam barátnőm rekedtes hangját.

- Jaj! Bocsi Grace! Felébresztettelek?

- Aha. De mindegy!Hány óra? - kérdezte.

- Tíz perc múlva lesz hét óra.

- Ohh. Akkor mindjárt itt lesznek Lisáék! - vigyorgott.

- Miért mikor jönnek?

- Háromnegyed nyolckor száll le a gép, úgyhogy körülbelül fél kilenc körül.

Chapter 02 - There sleep

 Ott alvás

Felszálltam a buszra, majd a Graceékhez legközelebbi buszmegállóban leszálltam. A házukhoz odaérve becsöngettem. Nem kellett sokat várnom, ugyanis barátnőm egyből a nyakamba ugrott.

- Szia Maddy! - köszönt vigyorogva. Bementünk a házba, majd a konyhába.

- Csókolom Mrs.Peterson! - köszöntem Grace anyukájának.

- Szia Maddy! Mi újság? - nézett rám mosolyogva és kíváncsian.

- Ááá. Semmi. Csak tudja az ikrek megint rossz fát tettek a tűzre.

- Értem!

- Mi akkor fel is megyünk anya! - szólt közbe barátnőm.

- Oké lányok, de előbb Grace!

- Igen? - nézett kíváncsian anyukájára.

- Holnap hazajön a nővéred! - mosolyodott el Mrs.Peterson.

- Ohh. Végre! - örült meg Grace. A nővéréről csak annyit tudok mondani, hogy már 25 éves és Californiában él a barátjával. - Már nagyon hiányzik!